Communio, 2017 (25. évfolyam, 1-4. szám)
2017 / 1-2. szám - A kilencvenesztendős XVI. Benedek - Joseph Ratzinger köszöntése - Török Csaba (ford.): A kilencvenesztendős XVI. Bendek - Joseph Ratzinger köszöntése - Jókívánságok
70 A kilencvenesztendős XVI. Benedek - Joseph Ratzinger köszöntése de Lubacnál vagy akár Hans Urs von Balthasarnál tapasztaljuk (vagy, egészen másképpen, Kalr Bathnál). Az érzékeny humor ezzel együtt mégis mindig kéznél van. Alig találunk Ratzingernél homályos pontokat. A német tudósoknál nem egyszer megszokott hieroglifikus adalékoktól is tartózkodik. Legjobb mondatai ellenben világosságot és átláthatóságot tükröznek. Ezen a téren a franciákra üt (akik komoly hatást gyakoroltak irodalmi habitusára!). Itt is áll: Ha az olvasó előtt valami homályban marad, akkor az író csak fél munkát végzett. A világosság előrébb való, mint a - valós vagy vélt - „mélység”. Paul Valéry Mon Faustjában ironikusan „az Elmélyítő”-nek nevezi az ördögöt. * Ludger Schwienhorst-Schönberger (szül. 1957), bibliatudós ■ Becs XVI. Benedekben újra meg újra megérint engem az egyenesen előre haladó érvelő gondolkodás világossága, következettsége és a feltárni, megérteni szándékozott valóság előtti hirtelen megállás között érezhető csodálatos feszültség. A teológia mindig ki van téve annak a veszélynek, hogy azt, amit szavai segítségével fel akar tárni, s fel is kell tárnia, ugyanezen szavak révén el is rejti. Ebbe a veszedelembe épp úgy belepusztul a progresszív, mint a konzervatív lélek. Gyakorolni kell a belső észrevételt, hogy felismerjük e veszélyt, és még inkább gyakorolnunk kell, miként tudjuk kikerülni azt. A Szentírás lelki értelmezést, Thomas Merton szavai szerint, „azáltal sajátítja el az ember, hogy az éjszaka csöndjében, egyedül elmélkedik a Szentírás- ról”. Úgy tűnik, Joseph Ratzinger ezt tette egy életen át. Neki sikerült az, amiről a nagy zsidó filozófus, Maimonidész ír, s amit Eckhart mester a valóban sikerült szentírás-értelmezés modelljeként dicsér: „Az írás igazsága olyan, mint egy aranyalma, melyet kívülről egy ezüst háló font körül. Ha az ember messziről tekint rá, vagy értelem nélkül nézi, akkor úgy véli, ez csak ezüst. Ha azonban olyasvalaki szemléli, akinek éles szeme van, akkor lelepleződik előtte, hogy mi is rejlik a belsejében, s fel fogja ismerni, hogy aranyból van”. XVI. Benedek ezt az aranyat mutatta meg nekünk. Azon lámpások közül való ő, akiket - Sienai Szent Katalin szavával - az Úr mindig újra elküld közénk, „hogy megvilágítsák a vakokat és a késedelmes megértést”. Szívből köszönöm ezt a jubilánsnak!
