Communio, 2017 (25. évfolyam, 1-4. szám)
2017 / 1-2. szám - A kilencvenesztendős XVI. Benedek - Joseph Ratzinger köszöntése - Török Csaba: Egyház és világ - Az "elvilágiatlanított" Egyház benedeki képe
Egyház és világ - Az „elvilágiatlanított” Egyház benedeki képe 53 5. HIT ÉS SZERETET XVI. Benedek tanításának központi elemévé vált a szeretet gondolata, mely felragyog első enciklikájában, a Deus caritas est kezdetűben, de azután mindvégig ott van, állandó, bár olykor búvópatakként elrejtőző jelenléttel, a teljes pápai életműben. Ha ennek az opusnak az egészére tekintünk, meglátjuk, miként vonódik be az általunk vizsgált tematikába is a szeretet. Mint fentebb láttuk, „a mindenre kiterjedő fejlődés elsősorban - megszólítás, amely éppen ezért a felelősség szabad és szolidáris vállalását jelenti mindenki esetében” (CV 11). Azt is mondhatnánk, hogy - követve az ősi morális elvet - az ember csakis szabadságban válhat erkölcsi alanyává cselekvésének, s csakis szabadságban lehet élete valódi hivatás, nem pedig végzet, sors, kívülről érkező kötelezettség által vezérelt automatizmus. Erre a pápa külön is felhívja a figyelmünket: „A hivatás szabad és felelős választ kívánó megszólítás. A sokoldalú emberi fejlődés az egyén és a népek felelős szabadságát feltételezi, ilyen fejlődést pedig egyetlen struktúra sem képes az emberi felelősségtudaton kívülről és felülről garantálni” (CV 17). A Caritas in verdate kezdetű enciklika e helyütt elsődlegesen az egyénre és a társadalomra összpontosít, ugyanakkor hozzátehetjük, vizsgálódásunk sajátos szempontját figyelembe véve, hogy az Egyháznak magának is hasonló felelős szabadságra van szüksége beteljesítéséhez, ami viszont előfeltételezi azt, hogy minden szabadsággátló, vagy egyenesen szabadságfelfüggesztő béklyójától eloldódjon. A történelmi korok tanúsága értelmében nem egyszerű feladat ennek az egyházi szabadságnak az elérése és megőrzése. A külső felületeken az állam törekedhet arra, hogy hatalma alá hajtsa a hívő közösséget, s a saját céljainak megfelelően használja az Egyházat. Ugyanakkor - s az Entweltlichung kihívása erre világít rá - megtörténhet a belső felületeken is a szabadság feladása: amikor az Egyház az elintézményesülés, a világi szervezetekhez való hasonulás csapdáiba esik. XVI. Benedek a külső felületek kapcsán így írja le a szabadságát vesztett Krisztus-test képletét: „Az Egyháznak van közéleti szerepe, és ez nem merül ki a betegápolói és nevelői tevékenységben, hanem az Egyház minden energiájával az ember és az egyetemes testvériség előrehaladásának a szolgálatában áll mindig, amikor a szabadság légkörében tevékenykedhet. Ám szabadsága számos esetben akadályokba ütközik a tiltások és üldözések miatt, vagy korlátozott, amikor az Egyház közéleti szerepét kizárólag karitatív tevékenységekre redukálják” (CV 11). Vagyis: nem csak a diktatúra veszélyezteti az Egyház szabadságát, de az a szemlélet is, amely állami fiókvállalattá,
