Communio, 2017 (25. évfolyam, 1-4. szám)
2017 / 1-2. szám - A kilencvenesztendős XVI. Benedek - Joseph Ratzinger köszöntése - Török Csaba: Egyház és világ - Az "elvilágiatlanított" Egyház benedeki képe
48 Török Csaba szentje, mert alakja és hatása jelképezte a keresztény Európa szintézisét: kolostor, iskola és munka egységét. Ez a benedeki Európa töltötte be sorsát a középkor hatalmas egyházi szervezeteiben, s nyitott végül utat a szükség- szerű szekularizáció előtt. 3. POZITÍV SZEKULARIZÁCIÓ-OLVASAT A szekularizáció sokrétű folyamat, amely politikai-államelméleti, jogi, tudományos, de a legtágabb értelemben: szellemi szinten is kibontakozott az Óvilágban. Célja a saeculum, az evilág, az időbeli valóság emancipációja volt az aetemitas-szal, az örökkévalósággal, az isteni-egyházi renddel szemben. A katolikus teológia évszázadokon keresztül úgy gyakorlati, mint elméleti szinten ellenállást tanúsított, ám a XIX. századra nyilvánvalóvá vált: a középkori államszemlélettel és -modellel együtt sírba száll egy meggyökeresedett egyházi szerepértelmezés is. Az állam immár magára tudott vállalni olyan közérdekű feladatokat, amelyeket korábban az egyház töltött be, s a hit kérdéseit mind inkább az egyéni szférába utalta. Az I. Vatikáni Zsinat végül elismerte az evilági tudományosság, a józan ész birodalmának autonómiáját,6 majd az antimodernista harcot követően a II. Vatikáni Zsinat megerősítette az evilági dolgok jogos önállóságát, az egyház viszonyulásának mintájául a párbeszéd, az együttműködés és a kölcsönös elismerés-gyarapítás modelljét állítva.7 Maga VI. Pál pápa hatalmas erőfeszítéseket tett, hogy felkutassa az államtól különválasztott egyházi szint gyümölcsöző és termékeny dialógusának a működőképes módjait - gondoljunk azokra a pápai bizottságokra, tanácsokra és titkárságokra, amelyek a nem katolikusokkal való kapcsolattartást, illetve a művészet és a tudomány képviselőivel kibontakozó sokszintű párbeszédet szolgálták. Természetesen az is megmutatkozott, hogy a szekularizáció mint társadalmi folyamat mellett színre lépett a szekularizmus mint harcos ideológia, amely nem pusztán egyház és állam szétválasztását, az evilági valóságok autonómiáját hirdette, de doktriner szinten tagadta még a lehetőségét is annak, hogy az isteni-egyházi bármilyen kapcsolatba léphessen a nyilvános emberi közösségi szintekkel. Ha a vallás megmaradhat még valahol, az a privát szféra négy fala között van, de semmi esetre sem nyerhet helyet, szerepet a közösségi-társadalmi dimenzióban. Spe salvi kezdetű enciklikájában a.pápa 6 Ld. I. Vatikáni Zsinat, Dei Filius konstitúció, IV. fejezet. 7 Ld. II. Vatikáni Zsinat, Gaudium et spes konstitúció, II. rész.
