Communio, 2017 (25. évfolyam, 1-4. szám)

2017 / 1-2. szám - A kilencvenesztendős XVI. Benedek - Joseph Ratzinger köszöntése - Török Csaba: Egyház és világ - Az "elvilágiatlanított" Egyház benedeki képe

Egyház és világ - Az „elvilágiatlanított” Egyház benedeki képe

45

A kérdés ilyetén megközelítése teljességgel a zsinati Gaudium et spes kezdetű lelkipásztori konstitúció távlatában áll.1 A II. Vatikánum arra tesz kísérletet e szövegében, hogy a világiban határozza meg az Egyházat, ahol a világ nem pusztán conditio, hanem locus (akár a szónak canói-fundamentálteoló- giai jelentésében is), az ekkleziológia pedig üdvrendi-dinamikus tónust nyer, melyben ott vannak szüntelenül a feszültség elemei is. Topológiai az egyháztan (hoí-identitás), hogy H. J. Sander megfogalmazásával éljünk,1 2 s éppen ezért állandóan értékelésre, megfontolásra, mérlegelésre és teológiailag megalapozott cselekvésre hív.

Ennek a reflexiónak - mely mindvégig a folytonosság hermeneutikájá- nak a keretein belül kell, hogy megmaradjon - Joseph Ratzinger aktív szereplője volt és marad. Sajnálatos módon azonban még egyházi körök is sztereotip módon viszonyulnak gondolataihoz, egyfajta - politikai, kulturális és társadalmi értelemben vett - konzervativizmus körébe sorolva be személyét, nem egyszer szögesen és mondhatni antagonisztikusan szembeállítva őt utódával, Ferenc pápával. Csakhogy Joseph Ratzinger mélyen ismerte kontinensünk és katolicizmusunk szellemtörténetét, s annak semmi esetre sem sematikus olvasatát nyújtotta. Ez lehet az oka annak, hogy üzenetének több elemét figyelmen kívül hagyják - éppen azokról a gondolatokról van szó, amelyek kényelmetlenek a sablonokban gondolkodó csoportok számára. így végül üres vázzá lesz a dinamikus tartalom, s elsikkad a gondolatiság, amely pontosan a viszonyok, az egyház-világ-reláció „közöttisége” helyes megragadásának az ösztönzője lehetne.

Jó példa erre XVI. Benedek freiburgi beszéde, amelyet az egyházban és a társadalomban elkötelezett világiakhoz intézett a nyugat-német szellemi központ Konzertshaus-ában 2011. szeptember 25-én.3 Ezen előadásban egyszerre mutatkozott meg Joseph Ratzinger gondolkodói következetessége és éles, mondhatni metsző világossága, egyértelműsége, ugyanakkor a zsinat múltat, jelent és jövőt fürkésző dinamikájának belső átélése, az azzal való azonosulás, ami akár egyenesen forradalminak tekinthető azon meglátások terén, melyeket a pápa az állam, az Egyház és a vallásgyakorlás szempontjai kapcsán kifejtett.

1 A témával korábban foglalkoztunk egy tanulmányunkban, ld. TOROK, Cs., Az egyház helye a mai világban, in Vigília 80 (2015/9), 53-60.

2 Ehhez Id. Sander, H.-J., Theologischer Kommentar zur Pastoralkonstitution über die Kirche in der Welt von heute Gaudium et spes, in Hünermann, P. — Hilberath, B. J. (szerk.), Herders Theologischer Kommentar zum Zweiten Vatikanischen Konzil, Herder, Freiburg i.Br. 2005, 2009, vol. IV, 581-886; itt: 851k és 863k.

3 Benedictus XVI, Iter apostolicum in Germaniam: in urbe Friburgo Brisgavorum ad catholicos christifideles rem pastoralem curantes, in AAS 103 (2011/10), 674-679.