Communio, 2017 (25. évfolyam, 1-4. szám)

2017 / 1-2. szám - A kilencvenesztendős XVI. Benedek - Joseph Ratzinger köszöntése - Előszó

2 Előszó tellel: »szeretetböl« éljék meg, vagy legalábbis kárt ne okozzanak a másik félnek. Az Egyház tanításával történő szembeszegülését fejezi ki annak követelése is, hogy az újra házasodott elváltak az Egyház szentségeihez járulhassanak, valamint a nők papságának hangoztatása. Világosan látszik, a nemet mondásban egymástól nagyon is különbö­ző problémák keverednek. A két első követelés a nemi erkölcs területére tartozik, a másik kettő az Egyház szentségi rendjéhez. Közelebbről szem­lélve őket kiderül, hogy jóllehet, látszólag különböznek, mégis kapcso­latban állnak egymással, mert mind az ember és az emberi szabadság je­lenleg általánosan elfogadott képzetére épülnek.” Nem szükséges bizonygatni, hogy közel három évtizeddel ezelőtt a nevezett teológus milyen érzékeny pontokat érintett, amelyekre az Egyház örök taní­tásából merítve megfogalmazta a korszerű válaszokat. Manapság, amikor az ember személyi szabadságát a Kinyilatkoztatás tanításának semmibe vételé­vel vélik megvalósítani számos európai és Európán kívüli ország törvény­kezése segítségével, szükséges emlékeztetni arra, hogy az ember, még ha akarná is, nem teremtheti meg saját magát semmilyen téren, így a születés adta nemi azonosság területén sem. A szentségeket illető egyházi tanítás ed­digi folyamatosságát és koherenciáját sem lehet feláldozni a korszellemnek. Paul Poupard bíboros műveiben többször ismétli: „Aki a korszellemmel lép házasságra, hamarosan özvegy marad.” Az idézett tanulmány a következő sorokkal fejeződik be: „A modern egzisztencia sajátosan mély érzékenységgel rendelkezik, s csak akkor nyílik meg a hit felé, ha bizonyos kérdések előzetesen megvitatásra kerülnek. Ezt meg kell értenünk, sőt a kezdeményezésnek tőlünk kell ki­indulnia. Csak ebben az esetben tudjuk felmutatni az egyetlen, hiteles al­ternatívát a hitben, amit a világ a liberális tapasztalat hajótörése után ép­pen úgy vár, mint a marxista kísérlet zátonyra futása után. Ez napjaink kereszténységének nagy esélye, ez a mi és korunk katolikusainak súlyos felelősége.” Ezek a gondolatok semmit nem vesztettek aktualitásukból és a katolikus teológusok következő nemzedékei csak mindennek figyelembevételével ma­radhatnak meg katolikusnak. Isten éltesse az ünnepeltet! A szerkesztőség

Next

/
Oldalképek
Tartalom