Communio, 2017 (25. évfolyam, 1-4. szám)
2017 / 1-2. szám - A kilencvenesztendős XVI. Benedek - Joseph Ratzinger köszöntése - Lukács László: A hit zarándokútján - az egyház communiójával
20 Lukács László meg, a hittudós nyelvén, a lelkiélet útjait járó lelkipásztor nyelvén, tanító és buzdító formában. Ennek tükrében szemlélte a világot professzorként, prefektusként és pápaként, és így kiáltotta bele a világba, hogy a teljes emberi életre egyedül Krisztus vezethet el. A dokumentum négy tézisből áll. 1. A hit válasz Isten szeretetére. „A hit minden képességünket igénybe vevő személyes válasz, amellyel elfogadjuk Isten ingyenes és ’szenvedélyes’ szeretetének kinyilatkoztatását, ami Jézus Krisztusban tárult fel a legteljesebben. Találkozásunk Istennel, aki a szeretet, nemcsak a szívünket veszi igénybe, hanem az értelmünket is.” A keresztény számára „a felebarát szeretete nem mintegy kívülről ráerőltetett parancs, hanem a hitéből fakadó következmény, a szeretetben tevékeny hité. A keresztények azok, akiket meghódított Krisztus szeretete, és e szeretet hatására mélységesen nyitottak arra, hogy konkrét módokon is szeressék felebarátaikat. Ez a magatartás elsősorban abból a tudatból ered, hogy az Úr szereti őket, megbocsát, sőt szolgál nekik.” 2. A szeretet - élet a hitben. „Az egész keresztény élet válasz Isten szeretetére. Az első válasz éppen a hit mint csodálkozó és hálás elfogadása annak a példa nélkül való isteni kezdeményezésnek, amely megelőz és átfog bennünket. A hit ’igenje’ által veszi kezdetét az Úrral való barátság ragyogó története, amely megtölti egész életünket, és teljes értelmet ad neki. Nem elég azonban Istennek, hogy mi egyszerűen elfogadjuk ingyenes szeretetét. Nemcsak szeret bennünket, hanem magához akar vonni bennünket, hogy olyan mélységesen átalakítson, hogy Szent Pállal elmondhassuk: elek, de már nem én, hanem Krisztus él bennem’ (Gál 2,20). Ha helyet adunk magunkban Isten szeretetének, akkor hozzá leszünk hasonlóvá, osztozva az ő szeretetében. Ha megnyílunk az ő szeretetére, akkor engedjük, hogy bennünk éljen, mi pedig szerethessünk ővele és őbenne, ahogyan ő.” 3. A hit és a szeretet elválaszthatatlanul egymásba fonódik. „Sohasem választhatjuk el egymástól a hitet és a szeretetet, és végképp nem állíthatjuk őket szembe egymással. (...) Félrevezető volna ellentétet vagy ’dialektikát’ tételezni fel közöttük. (...) A keresztény élet abból áll, hogy mindig újra felkapaszkodunk a hegyre, hogy találkozzunk Istennel, aztán visszajövünk onnan, magunkban hordozva a tőle kapott szeretetet és erőt, hogy Isten saját szeretetével tudjuk szolgálni testvéreinket.”
