Communio, 2017 (25. évfolyam, 1-4. szám)
2017 / 1-2. szám - A kilencvenesztendős XVI. Benedek - Joseph Ratzinger köszöntése - Lukács László: A hit zarándokútján - az egyház communiójával
18 Lukács László „Azon a véleményen voltam, hogy a skolasztikus teológia abban a formájában, ahogyan megmerevedett, már nem eszköz a korral való párbeszédben a hit átadására. A hitnek ebből a páncélból ki kell lépnie, és új nyelven, a jelen helyzet iránti nyitottsággal kell szólnia. Ugyanígy az egyházban nagyobb szabadságnak kell megnyilvánulnia. Mindebbe természetesen belejátszott egy fiatal ember pátosza is.”61 A bíboros elemzi a zsinat után bekövetkezett folyamatokat is. Hamisnak tartja azt a reformot, amely a hit felhígításával akar közeledni a modernitás- hoz; illetve - s itt a 68-as eseményekre utal - amely „visszaél a hittel, azt hatalmi eszköznek tekinti, és zsarnoki ideológiák eszközévé teszi. Elítéli azt a felfogást, amely a zsinat szövegeit csak ugródeszkának tekinti, s azoktól elszakadva építene fel egy egyénileg fabrikált egyházat, s azt „a teológusok kísérleti terepévé” tenné. „A zsinat szövegei teljes egészükben a hit folytonosságát képviselik; nem szabad őket holt betűvé tenni, de lényegi kijelentéseik a zsinat nagy örökségét alkotják.” A zsinat recepciójának kétféle értelmezése leglátványosabban talán a Concilium folyóirat létrejöttében, majd a részben abból kiváló, Communio című lap megalapításának példáján mutatkozott meg. Rögtön a zsinat első ülésszakának végén Hans Küng fölvetette az ötletet, hogy nemzetközi összefogással, a legjobb teológusok részvételével alapítsanak egy olyan teológiai folyóiratot, amely a zsinat eredményeit és célkitűzéseit folytatva segíti azok gyakorlati megvalósulását.62 A terv végül 1965-ben jutott el a megvalósuláshoz, ekkor jelent meg a Concilium első száma. A Concilium név választása arra utal, hogy a II. Vatikáni zsinatot kívánják mintegy „folytatni”: azt a dialógust szolgálni, amely a zsinaton megkezdődött, s ennek szellemében elősegíteni a zsinati határozatok gyakorlati megvalósulását.63 Az első szám jelzi, hogy valóban a zsinat gondolatait folytatják: a legelső tanulmányt Yves Con- gar írta az egyházról mint Isten népéről, a másodikat Joseph Ratzinger a püspöki kollegialitásról. Ratzinger azt is leírja, hogy a polarizálódás következtében egyre mélyebb nézeteltérései támadtak a radikálisabb reformokat sürgetőkkel, köztük „a haladásjelszavára felesküdött” Kari Rahnerrel. Mivel a Concilium egyre radikálisabban túllépett a zsinat eszmeiségén, Ratzinger egyre inkább eltávolodott tőle. Főleg Hans Urs von Balthasar hatására született meg az az ötlet, hogy 61 FS 58. 62 Hans Kung: Erkämpfte Freiheit: Erinnerungen. Bd. I. München-Zürich, 2002. 394sk. 63 Concilium, 1. évf. 1965. 1-3.
