Communio, 2017 (25. évfolyam, 1-4. szám)
2017 / 3-4. szám - A Hagyomány - Puskás Attila: Szent II. János Pál pápa Redemptoris Mater kezdetű enciklikájának olvasása a fatimai jelenések centenáriumán
Mária ebben a lelki értelemben vett anyaságban is növekedett, akárcsak a hit megértésében. A Szentatya Mária lelki anyaságának mibenlétét Jézus küldetésteljesítésének a kezdetéről és a végéről, a kánai mennyegző csodajeléről és a keresztrefeszítés jelenetéről a János-evangéliumban található tanúságtétellel világítja meg. Mária lelki anyasága anyai gondoskodást és közbenjáró közvetítést foglal magában, a kánai csodatétel evangéliumi jelenetének pápai olvasata szerint. „A János-féle szövegből kirajzolódik a kánai események ábrázolása során, hogy mit jelent az új anyaság lelki síkon, és nem csupán a test szerint, nevezetesen, hogy mit jelent Mária gondoskodása az emberekről, teljes feléjük fordulása szükségük és gondjaik egész területén. (...) az emberek segítségére sietni bajaikban ugyanaz, mint bevonni őket a messiási küldetés keretébe, és elvezetni Krisztus megváltói hatalmához. Tehát itt közvetítésről van szó: Mária odaáll ha és az emberek közé, azok valódi nélkülözése, nyomora és fájdalma esetén. O közéjük áll, de nem idegenként, hanem anyai mivoltában, mivel tudatában van annak, hogy mint ilyen, ha elé tárhatja - mert joga van hozzá - az emberek gondjait. Az ő közvetítése tehát közbenjárás jellegű: Mária „közbenjár” az emberekért. Ennél azonban többet is tesz: mint anya arra is törekszik, hogy kinyilvánítsa ha messiási hatalmát, vagyis megváltó erejét.” (RM 21) Mária anyai közvetítése tehát mintegy két irányú. A szükségben lévő emberek ügyeinek közbenjáró közvetítése Jézus felé („Nincs boruk”: Jn 2,3), s ugyanakkor Jézus dicsőségének szolgálata, a Jézus hatalmába vetett bizalomra felszólítással („Tegyetek meg mindent, amit csak mond!”: Jn 2,5). Máriának ezt a lelki anyaságát erősíti meg, adja ajándékul és terjeszti ki a kereszten szenvedő Jézus az egész Egyházra, sőt minden emberre: „íme, a te had. (...) íme, a te anyád” - szavakkal (Jn 19,26-27). Amikor a Fiú-Jézus mindvégig elmenő, önátadó szeretete keresztáldozatában csúcspontra ér, akkor tágul ki Mária szíve is egészen erre az egyetemes lelki anyaságra. A Szentatya így fogalmaz: Jézus új kapcsolatot teremt anya és hú között, melynek teljes igazságát és természetét ünnepélyesen erősíti meg. Noha Mária anyasága már korábban is átölelte az embereket, itt most világosan nyer megfogalmazást és megerősítést. Mária egyetemes, minden embert vállaló anyasága, a Megváltó húsvéti misztériumának végső kiteljesedéséből ered. (...) Máriának ez az új anyasága, amely a hitből született, az uj’ szeretet gyümölcse, Szt. II. János Pál pápa Redemptoris Mater kezdetű enciklikájának olvasása... 63