Communio, 2017 (25. évfolyam, 1-4. szám)

2017 / 3-4. szám - A Hagyomány - Henrici, Peter - Török Csaba (ford.): A hagyomány: Krisztus tudata az Egyház tanításában: Maurice Blondel Történelem és dogma című művének újraolvasása

A hagyomány: Krisztus tudata az Egyház tanításában

51

zik „az emberré lett Ige mély, tartós, lényegi tevékenysége a természet és a kegyelem rendjében”.34

Ha Jézus a földi élete során nem tudta, hogy halála és feltámadása után megszületik az Egyház, és miként fog előre haladni az Egyház történelme, akkor Jézus nem az Egyház alapítója, és a hit Krisztusát valóban csak „rákenték” a történeti Jézusra (Loisy).35 Ezt a nehézséget csak akkor oldhatjuk fel, hogyha komolyan vesszük Jézus Krisztus isteni természetét, s ezzel együtt isteni tudatát is:

„Mindezen alternatívák mögött egyetlen egy probléma rejlik, az ember s az Isten viszonyának kérdése Krisztusban, s ebből kifolyólag Krisztus mindannyiunkhoz való viszonyának a kérdése [...]. Krisztus legbensőbb öntudatának a problémája számos szempontból még nem kutatott probléma, és nagy a veszély, hogy titokzatos személyben vagy az emberséget, vagy az istenséget rövidítjük meg”.36

Istenembersége erejében isteni tudata révén Jézus tudott nem csak saját jövendő sorsáról (az evangéliumok bizonyos kijelentései erre utalnak), hanem az Egyház sorsáról is. Ezért hát a hagyomány újra meg újra joggal hivatkozhat Jézus Krisztusra. Blondel ily módon végső soron Jézus Krisztus istenemberi tudatával igazolja a hagyományt. Krisztusnak ez a tudása mindig is lelkiségének és metafizikájának a szívét képezte. Személyes tapasztalatából kiindulva (ahogyan ezt mi is megismerhetjük „Napló Isten előtt” című írásából)37 Blondel nem engedheti meg, hogy „a mystere de Jésus, Pascal vagy Nagy Szent Teréz szellemében, ne legyen több, mint egy kegyes regény”.38 Még arra is merészkedik, hogy „pánkrisztizmusában” az érzéki-anyagi világ lényegét Jézus Krisztus istenemberi tudatában alapozza meg. Ezt az igen tág kérdéskört nem tudjuk itt tovább vizsgálni;39 egyébiránt nem is találnánk ott további magyarázatot arra nézvést, miként képzeli el Blondel a hagyo34 Uo. 61-62 (415, 180-181); a francia „fondée par le Christ” alig fordítható le.

35 Uo. 65-66 (418, 185).

36 Uo. 114(450,224).

37 Blondel, M., Camets intimes (1883-1894), Paris 1961. Németül: Tagebuch vor Gott, Einsiedeln 1964. A fordítást Hans Urs von Balthasar készítette. A naplók rövidítetlen, a személyesebb bejegyzéseket is tartalmazó változata kiadás alatt áll.

38 Blondel, M., Geschichte und Dogma, 115 (420, 225).

39 Ehhez lásd mindenekelőtt: Tilliette, X., Philosophische Christologie. Eine Hinführung (ford. Disse, J.), Freiburg 1998; Henrici, P., Maurice Blondeis theologische Philosophie des Sinnlich-Konkreten, in Zusammenklang. FS Albert Raffelt, Freiburg 2009, 285-295.