Communio, 2017 (25. évfolyam, 1-4. szám)
2017 / 3-4. szám - A Hagyomány - Török Csaba: A Szentlélek az Egyházban: Dinamikus Hagyomány-olvasat
38 Török Csaba 2. Mindezt a szakasz második része két újabb kritériummal egészíti ki: „Mivel pedig a Szentírást ugyanazon Szentlélek segítségével kell olvasni és magyarázni, mint akinek sugalmazására készült, a szent szövegek helyes értelmezésénél ugyanilyen gonddal kell szemmel tartani a teljes Szentírás tartalmát és egységét, figyelembe véve az egész Egyház élő hagyományát és hit analógiáját. A Szentírás-magyarázóknak tehát az a dolguk, hogy e szabályok szerint törekedjenek a Szentírás értelmének mélyebb megértésére és kifejtésére”. Mi következik ebből a szövegrészletből? a) A szentírási sensus plenior mindig egyszersmind sensus pneumati- cus is (ami nem feltétlenül azonosítandó a klasszikus értelemben vett sensus spirituális-szál), vagyis olyan értelem, amely a Szentlélek által, a Szentlélekben, a Szentlélek szerint kerül megőrzésre, átadásra és értelmezésre. b) Másrészt - el akarván kerülni a szubjektivista hajótöréseket, amelyeket egyfajta eltúlzott, gyakran bibliai fundamentalizmussal járó karizmatikusság okozhatna - hangsúlyt kap az egyházi élő Hagyomány, a „viva vox Evangelii” az Egyházban. Mindebből azt látjuk, hogy a zsinati felfogásban a hitletétemény, amelynek hordozója a Szentírás és a Szenthagyomány, nem holt tárgy, amelyet az Egyház birtokol; hanem folyton dinamikus viszonyban áll az adott kor embereivel. A sugalmazás Lelke egyszersmind az asszisztencia és az értelmezés Lelke is, benne egybeforr az áthagyományozás folyamata, az áthagyományozott tartalom és végül annak megelevenülése a Hagyományban. Azonban ez a dinamikus-élő valóság soha nem válhat az egyén prédájává. Folytonos meghatározottság, befolyás és lehatároltság alatt áll, ami más és más szinteken jut kifejezésre. Tárgyi szinten jele ennek a Szentírás betűje, a sensus auctoris,35 vagy akár az, amit lyoni Iréneusz az igazság kánonjának, a hit kánonjának nevez. Ugyanakkor van egy olyan adottság is, amelyet személyesnek nevezhetünk: ez pedig a Szentlélek hatékony és cselekvő befolyása az egyes hívőre, illetve a hívők közösségére, az Egyházra. A Szentlélek a kinyilatkoztatás Lelke, ugyanakkor az Egyház Lelke is, akiből mind a passzív, mind az aktív Hagyomány kezdetét veszi, akiben mindez fennáll. 33 33 Vö. A. Grillmeier kommentárját a DV 12-höz, LThK2 Konzilsband II, 552.
