Communio, 2016 (24. évfolyam, 1-4. szám)
2016 / 1-2. szám - Az irgalmasság - Török Csaba: Apologia misericordiae
Apologia misericordiae 77 Az irgalmasságra szóló kötelezettség tehát teljességgel független az irgalomra szoruló ember méltóságától vagy méltatlanságától, érdemességétől vagy érdemtelenségétől. Arra mindent megelőző és mindenek fölötti módon, feltételektől mentesen kötelez a rajtunk könyörülő Isten. Ennek legmagasabb fokú megnyilvánulása az ellenségszeretet, amely a hegyi beszédnek az egyik legradikálisabb része. Jézus a Máté-evangélium ötödik fejezetében - a rabbinikus tanítási hagyományt követve - vesz egy-egy parancsot a Tórából (Mt 5,21.27.31.33.38.43),30 annak bevett, elterjedt értelmezése szerint ismerteti azt, majd hozzáfűzi a saját, személyes kommentárját. Ezt az egész egységet a két szövetség közötti viszonyt rögzítő alapelv vezeti be: „Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni” (Mt 5,17) - ez szolgál mintegy az első előtti magyarázatul. Zárásul pedig ez a mondat szolgál: „Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!” (Mt 5,48). A tökéletességre indító felszólítás természetesen első olvasatban érthető az egység egészére (az ószövetségi törvény Jézus által megmutatott teljessége tesz olyan tökéletessé, amilyen a mennyei Atya), azonban figyelmesebb szemlélés esetén észrevehetjük, hogy csak a hatodik, az ellenség szeretetéről szóló törvény- magyarázat (Mt 5,43-48) mutat rá név szerint a mennyei Atyára, akihez tökéletességben fel kell emelkednünk. Ily módon a szöveg dinamikája azt sejteti, hogy ez az utolsó, az ellenségszeretet az a végső mérték, amely méltó az Atyához - bár mindegyik korábbi parancs is már a szeretet gondolata köré szerveződött, legvilágosabban a tálió-elvet kiiktató w. 38-42.31 30 A magyar kiadások egyként kezelik a v. 31-et és a v. 33-at, holott itt igazából két törvényről van szó: az első a paráznaságra vonatkozik (ou moikheuszeisz, „ne törj házasságot”), a második pedig az asszony elbocsátására (an apolüszé, valaki „ha elbocsátaná” a feleségét). Mivel a második megvalósulása esetében egy újabb kapcsolat moikheiá-nak minősül Jézus szavai szerint, a magyar szövegben összekapcsolják a két parancsot, holott tematikusán világosan különválaszthatok. 31 „A Jézus által bemutatott hat példa mintegy lépcsőt képez, mely elvezeti a tanítványokat az istengyermekségre, hogy szeretetre méltó testvérként ismerjenek el mindenkit, a barátokat és az ellenségeket, az igazakat és a bűnösöket, a szenteket és az üldözőket. Ekként a szeretet által Isten körüli pályára lépnek, aki mindenkit szeret, aki megadja minden gyermekének az ajándékait és a szeretetét” - Mazzeo, M., 1 vangeli sinotdci. Introduzione e percorsi tematici, Paoline, Milano 2011,361.
