Communio, 2016 (24. évfolyam, 1-4. szám)

2016 / 1-2. szám - Az irgalmasság - Kereszty Rókus - Török Csaba (ford.): Az irgalmasság cselekedetei

Kereszty Rókus O.Cist.

Az irgalmasság cselekedetei

A keresztény hagyományban az irgalmasság hét konkrét cselekedetét úgy tisztelik, mint a legdöntőbb szeretetcselekedeteket: táplálni az éhezőket, inni adni a szomjazóknak, felöltöztetni a ruhátlanokat, szállást adni a hajlék nélkülieknek, gondoskodni a betegekről, felkeresni a börtönben lévőket és eltemetni a megholtakat.1

Rövid történeti áttekintés után kísérletet teszünk annak megértésére, mit jelent az irgalmasság, annak szeretethez fűződő kapcsolata, miben áll a krisztológiai alapja és mi az oka annak, hogy ezek a kézzelfogható megnyilvánulási formák jobban átitatják a keresztény lelkiismeretet, mint az a lelki megtérés, melyre ezen keresztény lelkiismeret eléréséhez szükség van.

1. A TÖRTÉNELEMBEN

Homérosz és a görög színjátszás ünnepük az irgalmasságot és az együttérzést. Akhilleusz szánalma, amelyet az agg Priamosz irányában érez, Simone Weil szemében isteni ihletettségű művé teszi az Iliász-1.1 2 Platón, Arisztotelész és a sztoikusok ellenben úgy ítélték meg, hogy ebben az állapotban ezek nem erények, hanem gyengeségek, melyek csakis az idősek és a gyermekek körében megbocsáthatok. Ezek a filozófusok bátorítanak a minden emberi lénnyel szembeni szánalomra, ugyanakkor negatívan értékelik az együttérzés érzelmeit, mivel ez semmi több, mint egy erős érzés. Márpedig

1 Mt 25,31-43 és Tób 1,16-20.

2 Simone Weil, L’Iliade ou le poéme de la force, megjelent a Cahiers du Sud [Marseille] című folyóiratban, 1940 decemberében 71941 januárjában, Émile Novis név alatt.