Communio, 2016 (24. évfolyam, 1-4. szám)
2016 / 3-4. szám - A nagyváros - Martínez Fernández, Javier - Szalay Mátyás (ford.): Túl a világi észen
90 Javier Martinez sének tapasztalatát — egy testtel rendelkező Egyházét, ami örömmel s reménynyel tölti meg az életet. Ezekben, noha néha a megszokottól eltérő formában, növekszik a keresztény racionalitás, s összevetheti magát más élet- és gondolkodásformákkal. Újra feltűnik egy átadható hagyomány, s a teológia ismét virágzásnak indul. Végezetül szeretném felsorolni az Egyház eme újrafelfedezésének néhány jellemzőjét. Vagy talán helyesebb itt új nyitottságról, vagy „kinyilatkoztatásról” beszélni, mivel az Atya, a Feltámadott Úr és a Szentlélek azok, akik a történelem során folytonosan újrateremtik s meggyógyítják az Egyházat s látni engedik, amiről írva van: „sok próféta és király akarta látni, amit ti láttok, s nem látta, hallani, amit ti hallotok, s nem hallotta.” (Lk 10, 24) A most következő tulajdonságok nagyrészt vissza vezethetőek a fentebb vázoltakra. 1. Az Egyháznak szüksége van arra, hogy ismét minden szintjén a „tanítás és közösség háza legyen”, ahogyan erre II. János Pál emlékeztetett.46 Az Egyháznak közösségi életté kell válnia, bizonyos értelemben „egy család életévé”, és „egy test” életévé. Vissza kell nyernie a „szociális” valóságát, s nem létezhet valamiféle gettóként; valódi családi életet kell élnie, mindig nyitottan az életre s a társadalomra. „Család”, „anya”, „otthon”, „nemzet”, „test” nem csak az Egyház nevei, hanem egyben olyan társadalmi valóságok is, melyek lényegesek a keresztény hagyomány életében. Az Egyház olyan társaság, mely az életet szolgálja, s mindent, ami az életben csak adódik. Más szóval, meg kell menteni az Egyházat az üzleti logika száraz s embertelen hatalmától, s vissza kell térnie ahhoz, ami valóban sajátja: a szentségi logikához. 2. Az Egyház a liturgiát s különösen az Eucharisztiát középpontba állító közösségi élet. Az Eucharisztia, annak minden dimenziójában (anélkül, hogy pietista vagy individualista módon visszavezetnénk valami másra) az Egyház gyakorlata, így iskola is: a közösségi élet iskolája, egy olyan iskola, mely egyedülálló módon segít annak megértésében, hogy ki Isten, ki Krisztus, kik vagyunk mi, kik vagyunk mi Isten számára, kik vagyunk egymás számára, s mi a világ számunkra. Az Eucharisztia az egyetlen olyan hely, mely ellenállást tanúsít az emberi sze46 II. János Pál Novo Millenio Ineunte kezdetű lelkipásztori konstitúciója (2001, január 6.) n. 43.
