Communio, 2016 (24. évfolyam, 1-4. szám)
2016 / 3-4. szám - A nagyváros - Martínez Fernández, Javier - Szalay Mátyás (ford.): Túl a világi észen
86 Javier Martinez zervatív teológusok közötti ellentétet. Az előbbiek hajlanak rá, hogy nagyra értékeljék azt, ami szerintük végességünk modern elfogadása - mint amilyen a nyelv s az erotikusán vagy esztétikailag gyönyört keltő testek, stb. miközben a konzervatívok, úgy tűnik, bizonyos fajta nominalista és éteri távolságtartással s bizonyos megvetéssel viszonyulnak e valóságelemekhez. A radikális ortodoxia ellenben a fentebb felsoroltak ünneplésének történelmi gyökerét egy a részesedést hirdető filozófiában s a megtestesülés teológiájában véli felfedezni, még ha képviselői persze elismerik is, hogy a moderni- tás előtti hagyomány soha nem ment elég messze ezek ünneplésében. Arról, ahogyan a modernitás látszólag keblére öleli a végességet, az elmélyült vizsgálat kimutathatja, hogy illuzórikus, mivel ahhoz, hogy megállítsa a véges eltűnését, a modernitásnak úgy kell megszerkesztenie mint egy tágas épületet, melyet világos törvények, szabályok s rácsok határolnak. Ha másfelől, elfogadva a posztmodem alternatívákat, elismeri a dolgok folyamát, az egy üres folyam, mely egyszerre elrejti s feltárja a véges ürességet. így a modernitás a (szexuális vagy másfajta) puritanizmus és a teljesen perverz eroticiz- mus között ingázott, mely szerelmes a halálba, s ezért az erotikának is a halálát akarja, és képtelen azt egy örök beteljesedésig megőrizni. Elég bizarr módon úgy tűnik, hogy a modernitás nem akarja azt, amiről azt hiszi, hogy akaija; másrészről persze ahhoz, hogy megszerezze, amiről azt hiszi, hogy szeretné, vissza kellene állítania a teológiai nézőpontot. így persze azt is felismerné, hogy az, amit szeretne, meglehetősen különbözik attól, amilyennek képzelte.”39 A teológia ily módon menti majd meg az észt (ha nem is a világi formájában) és a modernitás eszméit. A Radical Orthodoxy című kötetben található tanulmányok ezért az egyes kulturális területeket újra teológiai szempontból akarják szemügyre venni, mivel szerintük ez az egyetlen nem-nihilista perspektíva, s az egyetlen olyan nézőpont, mely még a véges valóság érvényességét is képes elismerni.40 Nincs szükség arra, s (magam nem is tudnám elvégezni ezt a munkát) hogy a Radical Orthodoxy, vagy az azt követő sorozat köteteiben olvasható tanulmányok érdemeit megvitassam. Egyes írások gyors és műkedvelő átolvasása után úgy érzem, nem értenék egyet minden érvvel, mi több, egyes esetekben ugyanazon premisszákból meglehetősen más következtetések von39 Radical Orthodoxy, 4. 40 Uo.
