Communio, 2016 (24. évfolyam, 1-4. szám)
2016 / 3-4. szám - A nagyváros - Martínez Fernández, Javier - Szalay Mátyás (ford.): Túl a világi észen
Túl a világi észen 83 mely 1938-ban jelent meg Catholicisme címmel, a dogma társadalmi vetüle- tét szerette volna előtérbe állítani, ahogyan az a keresztény hagyományban kifejezésre talált. De Lubac ezt írta: „feltárva az Atyát s Általa feltárulva Krisztus egészen feltárja az embert az embernek.”33 A Második Vatikáni Zsinat ezt a gondolatot szinte szó szerint beemelte a Gaudium et spes egyik bekezdésébe, mely mára elhíresült, mivel II. János Pál pápa gyakran idézte. Úgy vélem, hogy e mondat kulcsot ad a pápai tanítás és misztérium megértéséhez: „Krisztus.. .az Atya és az ő szeretete misztériumának kinyilatkoztatásában teljesen föltárja az embert az embernek, és megmutatja magasztos hivatását.”34 35 Nos, ez minden szempontból pontosan az, amit a hagyomány mindig is mondott Krisztusról és az emberiségről, s amit már az Újszövetségben s a Nikaiai hitvallásban is olvashatunk. Ebből az idézetből azonban azt kell kiemelnünk, hogy ha komolyan vesszük, egy katolikus számára lehetetlenné teszi a liberális álláspont elfogadását, s meghalad minden világi dualizmust vagy töredékességet: Krisztus maga az ember meghatározásához tartozik oly módon, hogy aki Krisztus nélkül gondol az emberre, képtelen annak fogalmát teljesen megérteni. Pontosan azt felejteti el, ami a legfontosabb, beleértve a polisz felépítését is, jelesül az emberiség hivatását, hogy részesüljön az Istenfiú isteni életében. Azt mondhatjuk, hogy de Lubac munkáinak végső jelentősége abban érhető tetten, hogy megpróbálta feltámasztani a hagyományt, megszabadítva azt a világi ész béklyóitól. Sem von Balthasar, sem de Lubac nem az egyetlen olyan nyugati teológus, aki megpróbálta felszabadítani a keresztények tapasztalatát és nyelvét a világi ész alkotta korlátoktól s annak redukciós kísérleteitől. Ugyanakkor el kell ismernünk, hogy nem sok olyan teológus akad, aki a krisztusi esemény „középpontját” összekötve a különböző antropológiai kérdésekkel, vagy a keresztény erkölcsi élettel, nem esik bele a Maclntryre említette csapdába. Kevesen vannak tisztában a szekularista liberalizmus útvesztőivel, amikor összekötik a keresztény üzenetet az emberi tapasztalattal, ahogyan az megjelenik a tudás s tevékenység különféle dimenzióiban. A legtöbb olyan teológus, aki tudatában van ennek, a Balthasar-i és de Lubac-i hagyományban gyökerezik.33 33 Henri de Lubac, Catholicisme. Les aspects sociaux du dogme (7. kiadás), Les Editions Du Cerf: Paris, 1983, 295. o. 34 II. Vatikáni Zsinat, Zsinati Dokumentumok, Gaudium et spes kezdetű lelkipásztori konsti- túciója, n. 22. 35 David L. Schindler és A. Scola a katolikus hagyományon belül két olyan név, melyet e kérdés kapcsán említenünk kell. Az élet különböző területein dolgozva mindketten igyekeztek
