Communio, 2016 (24. évfolyam, 1-4. szám)
2016 / 3-4. szám - A nagyváros - Loffeld, Jan - Török Csaba (ford.): Városi cseppfolyósodások - A város mint az élet és vallás jelenkori feltételeinek a paradigmája
54 Jan Loffeld E két - igen általános - stratégia mellett Baumann még szól az „üres terekről”, s egy személyes, népes dél-európai városban szerzett úti emléke segítségével világítja meg, miről is van itt szó. A reptérről a városközpont felé tartva két órát töltött a zsúfolt belvárosi utakon egy kolléganője autójában [aki kiment elé a reptérre]. Ezért Baumann - hogy ne terhelje meg túlzottan kolléganőjét - a visszaúton taxit rendelt. Ez az út alig 10 percig tartott, a taxisofőr pedig egy olyan útvonalon haladt, amely leromlott utcákat, nyomor- negyedeket, elszegényedett városrészeket érintett, ahol megannyi utcagyereket látott. Baumann szerint az volt az oka az eltérő útvonalválasztásnak, hogy kolléganője személyes világleképezésének a szellemi térképén egyáltalán nem szerepeltek azok az utcák és helyek, amelyeket a taxisofőr ismert. Ily módon az „üres terek” nyomban és tudattalanul eltüntetnek a látóterünkből minden különbözőséget és relevanciát: „Ezek a terek elsődlegesen jelentőségük szempontjából üresek. [...] Azért tűnnek üresnek (pontosabban szólva: észrevehetetleneknek), mert nincs jelentőségük a számunkra, mert el sem tudjuk képzelni, hogy bármikor is jelentőségre tehetnek szert. Az ilyesféle, jelentőséggel felruház- hatatlan helyeken soha nem szembesülünk a problémával, hogy miként alkudjunk meg a különbözőségekkel: nincs ott senki, akivel bármiről is meg tudnánk alkudni. Az üres terek olyan radikálisan szólnak a különbözőség problémájáról, ahogyan azt soha nem tapasztalhatjuk meg a visszautasításnak vagy a különbségek ellágyításának a helyein”.32 A különbözőségekkel szembeni ilyetén magatartásnak lényegi antropológiai haszna van: így válunk képessé arra, hogy tájékozódjunk a városok áttekinthetetlenségében. Minden városlakónak megvan a maga térképe, amelynek megvannak a maga üres terei. Ahhoz, hogy ez a térkép megszülessen, arra van szükség, hogy egyes városnegyedeket - mivelhogy értelmetlenek - kitakarjunk. Az ember ekként segít magán, hogy egy cseppfolyós korban is szert tegyen a maga egyéni „identitás-térképére”. Az idegen ezen csak egy jelentéktelen terra incognita. 32 Uo. 123.
