Communio, 2016 (24. évfolyam, 1-4. szám)
2016 / 1-2. szám - Az irgalmasság - Puskás Attila: Isten neve és irgalma
18 Puskás Attila lélek hatalmából. Jézus nevében imádkoztak az Atyához, s Jézus Krisztus nevében keresztelkedtek meg. E tanulmány célja nem az Jhvh-név rendkívül gazdag bibliai teológiájának akárcsak vázlatos bemutatása. Amint a cím is jelzi, figyelmünket az Isten-név teológiának mindössze egyetlen, bár lényegi — megkockáztathatjuk, döntő jelentőségű — dimenziójára összpontosítjuk: Isten nevének és irgalmának a kapcsolatára. E viszony néhány lényegi szempontját igyekszünk megmutatni azzal a célkitűzéssel, hogy az irgalmasság szent évében az isteni irgalom megértésében, mélységének felfedezésében előrelépjünk. A gondolatmenet első fő részében szemügyre vesszük a Jhvh-név kezdeti kinyilatkoztatásának, isteni értelmezésének és későbbi ószövetségi visszhangjainak főbb állomásait, végig az isteni irgalom szempontjára fókuszálva. Majd a tanulmány második felében Jézus nevére összpontosítunk, amikor az ószövetségi Isten-név teológia újszövetségi visszhangjának és krisztológiai újraértelmezésének néhány lényegi szempontjára irányítjuk figyelmünket, továbbra is az isteni irgalom középpontban tartásával. Bízunk benne, hogy megfontolásainkból meggyőzően kiviláglik, nem mi tartjuk az Isten-név középpontjában az irgalmat, hanem maga a név viselője. 1 1. ISTEN NEVE ÉS IRGALMA AZ ÓSZÖVETSÉGBEN 1.1. A Jhvh-név kinyilatkoztatása és Isten megmentő irgalma Az Isten-név ószövetségi teológiája a Jhvh-név kinyilatkoztatásával veszi kezdetét (vö. Kiv 3,1-15). Az Úr (angyala) megjelenik Mózesnek az égő, de el nem égő csipkebokorban, s az Úristen néven szólítja őt. Az atyák Isteneként, Ábrahám, Izsák és Jákob Isteneként mutatkozik be (Kiv 3,6), melyet a párbeszéd során többször is megerősít (3,15.16). Ezzel jelzi, nem idegen vagy új istenség Ő, hanem a Mózes és az Izrael által ismert Isten, az ősatyákat megszólító, kiválasztó, nekik megnyilatkozó, ígéreteket tevő és az általuk tisztelt Isten. Ám most Mózes kérésére, hogy a nevét is tudassa vele, a következőt feleli: „Vagyok, aki vagyok (echje aser echje). Majd azt mondta: így szólj Izrael fiaihoz: A ’Vagyok’ (echje) küldött engem hozzátok. Még ezt is mondta Isten Mózesnek: így szólj Izrael fiaihoz: Jhvh, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene küldött engem hozzátok. Ez az én nevem mindörökre, így szólítsatok engem nemzedékről nemzedékre!” (Kiv 3,14-15). Ugyanaz az Isten, az atyák Istene beszél itt, de most új néven nyilatkoztatja ki magát. Később ezt az újdonságot még erőteljesebben hangsúlyozza az a szövegrész,
