Communio, 2015 (23. évfolyam, 1-4. szám)

2015 / 3-4. szám - A szegénység - Coulange, Pierre - Palágyi Jolán (ford.) - Palágyi Tivadar (ford.): Istené a kiváltság, hogy meglássa a szegényeket

8 Pierre Coulange nyékét Isten alázatos szolgáival azonosították.14 Jacques Dupont remek szin­tézise az üdvösségről új megvilágításba helyezte a kérdést azzal, hogy Isten szegényekre irányuló előszeretetének a jelentőségéről elmélkedett: „Igyek­szünk rámutatni, hogy a szegények és boldogtalanok kiváltságának valódi alapja nem önmagukban, az általunk nekik tulajdonított spirituális képes­ségükben található, hanem az eljövendő Királyság természetében, Isten ké­pességeiben, aki a legelesettebbek előnyére szándékozik gyakorolni uralmát.” A könyörületességet és az igazságosságot említi meg evvel kapcsolatban, melyek szerinte a nyolc boldogságról szóló beszédben sugallt megvilágosító fogalmak.15 Dupont távolságot tart a szociológiai megközelítésekkel szemben. Ugyan­így elhatárolódik a szegénység spritualizálását célzó tendenciáktól is, ameny- nyiben leszögezi: „a kiválasztottság okát nem az azt élvezők erényeiben vagy lelki hajlamaiban kell keresni, hanem Isten feléjük mutatott hajlandóságá­ban.”16 Ugyanez a szerző az Evangéliumi szegénység (La pauvreté évangélique) című, többszerzős műhöz írt saját fejezetében a következőket mondja: „a szegények kiváltságának teológiai alapját tehát Istenben találjuk. Tévúton járunk, amikor azt a szegények erkölcsi emelkedettségével igyekszünk meg­magyarázni úgy, hogy lelki töltetet adunk a szegénységnek.”17 Ez a nézőpont éleslátásról tanúskodik, és új interpretációs lehetőségeket kínál arra, hogy Isten miként tekint a szegényekre és hogyan segíti őket. Vizsgáljuk meg tüzetesebben Dupont érvelését, mely három szakaszra bont­ható. A kiindulópont a szerző szerint bírói hatalommal is felruházott király előjogairól szóló elmélkedés. Ezt az előjogot Mezopotámia és Egyiptom pél­dájára hivatkozva a harmadik évezredig vezeti vissza. Az igazgatása alá tar­tozó területen a király az igazságosság védelmezője; különösen a legeleset­tebbek sorsa felett köteles éberen őrködni. A királyság felfogásának az egész közép-keleti térségre jellemző közös jegye ez.18 A király a gyakorlatban helyi szervekre ruházza át az igazságszolgáltatás feladatát, ez pedig visszaélésekre ad alkalmat. Az emberi igazságszolgáltatás tökéletlenségei miatt ugyanis a hatalommal bírók a legszegényebbek kárára 14 Lásd Albert Gelin, Les pauvres que Dieu aime, Fői vivante (41), Paris, 1968. 15 Lásd J. Dupont, Les beatitudes, Gabalda, T., II, p. 15. 16 Ibid., p. 16. 17 J. Dupont, „Les pauvres et la pauvreté dans les Evangiles et les Actes” in La pauvreté évangé­lique (Lire la Bible (27)9, Paris, 1971, p. 52. 18 Lásd J. Dupont, „Les pauvres et la pauvreté...” p. 51.

Next

/
Oldalképek
Tartalom