Communio, 2015 (23. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 3-4. szám - A szegénység - Coulange, Pierre - Palágyi Jolán (ford.) - Palágyi Tivadar (ford.): Istené a kiváltság, hogy meglássa a szegényeket
Pierre Coulange Istené a kiváltság, hogy meglássa a szegényeket Gyakran tapasztaljuk azt, hogy az ajtónk előtt levő nyomorra és szenvedésre oda sem figyelünk. A gazdag ember és a szegény Lázár evangéliumi története ezt szemlélteti. Amint azt a filozófus, Simone Weil megállapítja: „egy szerencsétlenre való odafigyelés képessége nagyon ritka, nagyon nehéz dolog; majdnem csoda, valóban csoda1.” Bár ezt a csodát az őket körülvevő szegénységre különösen érzékeny nők és férfiak is beteljesítik néha, mégis elsősorban Isten kiváltságáról van szó. Ez a szegényekre odafigyelő pillantás csekély jelentőségűnek is tűnhet persze, ha úgy gondoljuk, hogy csak a hatékony cselekedetek, a konkrét közbeavatkozások számítanak. Valójában mégis úgy tűnik, hogy Istennek ez a szegényekre és kisebbekre vetett tekintete nemhogy nem inaktív, de Istennek a Bibliában kinyilatkoztatott sajátosságát jelenti. Miután rávilágítottunk erre az első pontra, megmutatjuk, hogy Istennek a szegények észrevételére irányuló képessége mennyiben tekinthető privilégiumnak. ISTEN ÖSSZEHASONLÍTHATATLAN TEKINTETE Isten a bálványoktól abban különbözik, hogy képes meglátni a szegényt. Egyértelműen mutatja a 138-as zsoltár ezt a képességét Istennek, amelyet semmilyen esetben sem akadályozhat a távolság: „Bár fenséges az Úr, meglátja a megalázottat, és messziről megismeri a fennhéjázót” (Zsolt 138,6). Ezzel szemben a Biblia azért ítéli el a bálványokat, mert látni és hallani képtelenek: „Van szájuk és nem beszélnek, szemeik és nem látnak” (Zsolt 115,5; 135,16). Csupán az illúzióját adják az érzékelés képességének, de valójában 1 Simone Weil, „Réflexions sur le bon usage des études scolaires en vue de l’amour de Dieu”, in Attente de Dieu, La Colombe, 1950, p.79.
