Communio, 2015 (23. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 1-2. szám - Kenózis és Egyház - Puskás Attila: Hans Urs von Balthasar Krisztus hitéről
78 Puskás Attila Krisztust, aki Isten és ember.”78 Balthasar nem véletlenül utal Cusanusra, hiszen az a teljességgel legnagyobb hit a maga sajátos minőségi jegyeivel, melyet a De docta ignorantia szerzője elsődlegesen filozófiai érvek alapján tulajdonít Jézusnak, egészen közel áll ahhoz az ősképi hit-fogalomhoz, melyet a svájci teológus állít Jézusról elsősorban bibliai és teológiai megfontolások mentén. SZEMPONTOK BALTHASAR ÁLLÁSPONTJÁNAK ÉRTÉKELÉSÉHEZ A Jézus hitét állító teológiai nézetet illetően a Tanítóhivatal mindez ideig egy alkalommal adott ki hivatalos állásfoglalást. A Hittani Kongregáció Jón Sob- rino két könyvével79 kapcsolatban tett közzé Megjegyzést 2007. március 14-én, melyben a Jézus öntudatáról szóló fejezetben általános bírálat tárgyává teszi, hogy a szerző műveiben .Jézusnak az Atyával való hűi kapcsolata a maga megismételhetetlen egyedülállóságában nem jelenik meg kellő világossággal.”80 A kongregációs közlemény nem önmagában azt a tényt kritizálja, hogy a szerző egyáltalán Jézus hitéről beszél vagy hogy eredeti, teljes és számunkra példaértékű hitet tulajdonít neki, hanem azt a reduktív módot, ahogyan ezt teszi. A bírálat tárgya elsődlegesen az, hogy Sobrino a Zsidó-levél kijelentésére utalva (Zsid 12,2) Jézusnak az Atyával való kapcsolatát, identitását, egész életét, öntudatát és küldetésteljesítését leírhatónak tartja pusztán a „hit” kategóriájával, mely szerint Jézus a „hívő” a szó teljes értelmében.81 Ezt a megközelítést elégtelennek tartja az állásfoglalás, külö78 „Hinc in fide Christi Iesu omnes vera fides et in caritate Christi omnis caritas vera includi- tur, gradibus tarnen distinctis semper remanentibus. Et quoniam illi gradus distincti sunt infra maximum et super minimum, non potest quisquam, etiam si actu - quantum in se - fidem maxi- mam habeat Christi, attingere ad ipsam maximam Christi fidem, per quam comprehendat Christum Deum et hominem.” I.m. 158. 79 Jón Sobrino, Jesucristo liberador. Lectura histórico-teológica de Jesús de Nazaret, Trotta, Madrid 1991; Uő., Lfl/e enjesicristo. Ensayo desde las víctimas, Trotta, Madrid 1999. 80 Congregatio pro Doctrina Fidei, Notíficatio de operibus P. Jón Sobrino SJ.; Nóta Explicativa, in Acta Apostolicae Sedis 99 (2007/3) 181-198; itt: 189. 81 A kongregációs dokumentum a következő, problematikusnak ítélt kijelentéseket idézi a szerzőtől. „P. Sobrino, citando L. Boff, afferma che ‘Jesús fue un extraordinario creyentey tuvofe. La fefue el modo de existir de Jesús’ (Jesucristo, p. 203). E, di sua propria iniziativa, aggiunge ehe: ‘Esta fe describe la totalidad de la vi da de Jesús’ (Jesucristo, p. 206). L’Autore giustifica la sua posizione ad- ducendo il testo di Ebr 12,2: ‘En forma lapidaria la carta [a los Hebreos] dice con una clarídad que no tiene paralelo en el Nuevo Testamento que Jesús se relacionó con el misterio de Diós en lafe. Jesús es el que ha vivido oríginariamentey en plenitud lafe (12,2)’ (Lafe, p. 256). P. Sobrino prosegue, dicen- do: ‘Por lo que toca a lafe, Jesús es presentado, en vi da, como un creyente como nosotros, hermano en lo
