Communio, 2015 (23. évfolyam, 1-4. szám)

2015 / 1-2. szám - Kenózis és Egyház - Puskás Attila: Hans Urs von Balthasar Krisztus hitéről

Hans Urs von Balthasar Krisztus hitéről 73 lemben hívő-bízó oikonómiai magatartásának végső alapját Balthasar az örök Fiú Atyához viszonyuló örök szentháromsági személylétében találja meg, sőt a szentháromsági személyek örök egymáshoz viszonyulásának jellemzé­sére sem habozik használni a „hit”, illetve a „hit ősképe” kifejezést. Adrienne von Speyr gondolatait idézve-követve arra az első pillantásra meghökkentő következtetésre jut, hogy a szeretet mellett a hit és a remény is megvalósul, mégpedig eredendően és maximálisan (azaz ősképileg), magában a belső szentháromsági életben.64 Ha azonban jobban belegondolunk abba, hogy Balthasar egyrészt milyen átfogó értelemben használja a „hit” kifejezését, másrészt hogyan fogja fel a megismerés-szeretet-titok összefüggését, har­madrészt a világ teremtettségének minden mozzanatát (a tiszta és transz­cendentális léttökéletességek mellett a vegyes léttökéletességeket is) éppúgy a Szentháromság belső életében látja ősképileg megalapozva, ahogy Jézus údvtörténeti kenózisát és áldozatát (vö. Urkenose, Voropfer), akkor már ke­vésbé meglepő a fenti következtetése, sőt bizonyos módon várható is gon­dolkodásmódja egészéből. A Theodramatik zárókötetében, akárcsak a Herrlichkeit újszövetségi teoló­giát taglaló részében, a hit témája az imáéval összefüggésben jelentkezik.65 Most azonban nem egyszerűen Jézusnak az Atyához forduló imájáról és hi­téről van szó, hanem arról az abszolút imáról és hitről, arról az eredendő imáról (Ur-Gebet) és ősképi hitről (Urbild von Glaube), mely a szenthárom­sági személyek között az örök isteni életben valósul meg. Mind a szenthá­romsági ima-beszélgetés, melynek során az Atya, Fiú és a Szentlélek mindig a Másikat dicsőítve és imádva fordul egymáshoz, mind a hit ősképi magatar­tása, melyet egymáshoz viszonyulva megvalósítanak, abban a felfoghatatlan és minden mértéken túli szentháromsági szeretetben gyökerezik és abból fakad, amely a Másikat önmagáért és feltétlenül igenli. Balthasar látószögé­ből nézve ennek az isteni szeretetnek belső és tőle elválaszthatatlan, alapve­tő mozzanata az, amit hitnek nevez. Ennek az isteni szeretetnek a fényében értelmezi újra a tökéletes isteni tudás (mindentudás, egymást ismerés) mi­benlétét, melynek olyannak kell lennie, hogy meghagyja a tökéletes szere­tetnek azt a sajátosságát, hogy a bízón saját szabadságába engedett másik isteni személy Titkára, szabadságára és túllendúlő szeretetére rácsodálkoz­64 TD IV, 85. 65 A szentháromsági életet jellemző hit témáját Balthasar e kötetben más kontextusokban is ugyanilyen következetességgel tárgyalhatta volna. így például az élet odaadásaként értelmezett ősképi halál vagy a megajándékozhatóság feltételeként jelentkező isteni szegénynek lenni akarás összefüggésében is. Vö. Uo. 226-230; 472-476.

Next

/
Oldalképek
Tartalom