Communio, 2015 (23. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 1-2. szám - Kenózis és Egyház - Puskás Attila: Hans Urs von Balthasar Krisztus hitéről
Hans Urs von Balthasar Krisztus hitéről 69 minden földi jóról való lemondásban. Annak a teljhatalomnak, amellyel Jézus rendelkezik s amelyet megad, semmi köze ahhoz, amelynek a hatalmas mint saját tulajdonának örülhetne (Lk 10,20). Jézus az Üdvözítő, aki csak a továbbadásra van felszerelkezve; önmaga számára semmije sincs.”51 Jézus radikális követelményei a szegénységgel és kiszolgáltatottsággal kapcsolatban - a mindent elhagyást is beleértve - tanítványai felé csak azért lehetségesek, mert „ő maga a teljességgel szegény. Hogyan is akarna ilyesmit követelni, ha ő maga előzetesen ősképileg és egyenesen helyettesítőleg s így önmagába belerejtve ne tette volna meg. Az ószövetségi követelménynek ebben a kiélezésében nem léphet fel pusztán a megtestesült Ige igényével, ha nem lenne az úttörő (arkhégosz Zsid 12,2), a maradéktalanul megvalósító.”52 Jézusnak ez az ősképi szegénysége fejeződik ki az Atyához forduló imáiban, melyek végigkísérik küldetése teljesítését, az Atya nagy Ajándékára, a Lélek vezetésére való ráutaltságában valamint hitében. Jézus hitével kapcsolatban Balthasar ismét a csodatételekre utal, melyek alkalmával Jézus nem pusztán megköveteli az ember részéről a hitet, hanem ő maga mintegy megtestesíti a szövetségesi partner hitbeli magatartását és így segíti hitre a rászorulót. „Ám ennek során egyfelől (Jézus) saját magatartását nem megfigyelés és elvárás jellemzi, hanem a hitre bátorítás és hitet emberbe plántálás (piszteuszon, Lk 8,50), hiszen a gyenge hitűnek ekképpen nyújtja kezét, hogy saját magatartásából közölve a hithez hiányzó erőt közvetítse neki (Mk 9,24). Ezt a közöltét nevezhetjük ősképi hitnek, mivel Jézus önmagában teljesíti be a teljes Istenre hagyatkozás ószövetségi magatartását. Jézus a ‘hit úttörője és betelj esi tője’ (Zsid 12,2), amint a Zsidó-levél ábrázolja őt az Ószövetségtől az Újszövetségig ívelő törés nélküli folytonosságban.”53 Jézus szava nemcsak Istentől érkező és teljhatalommal kimondott szó, hanem Istenre tekintő és tökéletes szegénységben kimondott szó is. E kettős irányú mozgásban - Istent megjelenítő abszolút teljhatalmának és abszolút szegénységének egységében - Jézus egész élete és halála az Atyára nyíló tökéletes transzparencia, s ekként az Atya világhoz intézett teljes Igéje, Igazsága, tökéletes önértelmezése. A teljhatalom és szegénység paradox egysége azt a paradox követelményt tükrözi, hogy a megtestesült Igének egy véges, törékeny emberi életben kell a végtelen Isten tökéletes értelmezőjének, Igéjének lenni, anélkül azonban, hogy ő maga valódi emberként rendelkezhetne küldetésteljesítésének értelme és sikere felett. Balthasar a bízó hit aktusá31 Uo. 120. 32 Uo. 122. 33 Uo. 124; vö. 285köv; 308.
