Communio, 2015 (23. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 1-2. szám - Kenózis és Egyház - Greshake, Gisbert - Török Csaba (ford.): Misszió és kenózis - Albert Peyriguere teológiájának egyik alapgondolata
Misszió és kenózis 37 rült rá sor? S ez a hatalom és felsőbbrendűség nem él-e napjainkig is tovább sokfajta társadalmi kényszerben, amely egy így végbevitt misszió után alakult ki? Csoda-e hát, ha az így elért missziós célok manapság szétmorzsolódnak? Nem kell-e a missziónak egészen újra kezdődnie, méghozzá határozottan a fentebb vázolt kenózis jegyében? 1945 után a számára a berber kultúrában konkretizálódott előmissziós helyzetet már Peyriguére is Franciaországra mint „misszionálandó országra” vonatkoztatta. Ez azonban azt is jelenti, hogy szavait (és azok változatait) a mind inkább korunk szekularizált és messzemenően „Isten nélküli” világára kell értenünk: „Bennünk, akik Krisztust és a berberség legjavát hordozzuk magunkban, már találkozott Krisztus és a berberek” (levél 1931. január 19- én). Ha a hívő keresztény átadja magát a nem hívő embertársainak, azok minden szükségével és örömével, nagyságával és mélységével egyetemben, és önmagában hordozza őket, amennyiben megengedi, hogy a mai világ Istentől való távolsága és hitnyomora őt magát is megérintse, s mindezt a saját bőrén tapasztalja meg, és amennyiben mindezen dolgokban teljes szolidaritásban él kortársaival, akkor elviszi hozzájuk Krisztust, „jelenvalóvá” teszi bennük Krisztust, „kiegészíti”, ami még „hiányzik” Krisztus kenózisából „testének, az Egyháznak a javára” (vö. Kol 1,24).18 Ezáltal máris adva van az alap egy behelyettesítési teológiához, amely a jövő kisebbségi, mégis egyetemes küldetésü Egyháza számára rendkívüli fontossággal bírhat. Ezen a ponton Albert Peyriguére impulzusa még beváltására vár a mában. EGÉSZEN A TESTISÉGIG... Peyriguére, amikor arra törekedett, hogy berber törzse első kereszténye legyen, maga is szó szerint berberré vált, lakóhelyéig, életmódjáig, érzelmi életéig, még arcvonásaiig is. Idegenvezetők, akik nem ismerték, véletlenszerű találkozásukkor úgy mutatták meg őt csoportjuknak, mint „egy tipikus berbert”. Ez a berber mivolt még fizikai felépítését is meghatározta. Az orvos, aki sokáig kezelte, s élete utolsó napjain elkísérte őt, Dr. Delanoé, tanúsítja, hogy belső szervei „olyan a testnedvi sajátosságokat mutattak, amelyekben lecsapódtak a marokkói nép környezeti tényezői”.19 Sokak tanúsága szerint idővel „lelki élete” is egyenesen a berber mentalitás és érzelmi világ megtes18 Maga Peyriguére alkalmazza ezt a szentírási helyet az előmisszionárius tevékenységére, ld. uo. 79. 19 Ld. Lafon, Peyriguére (ld. 2. lj), 54skk.
