Communio, 2015 (23. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 1-2. szám - Kenózis és Egyház - Greshake, Gisbert - Török Csaba (ford.): Misszió és kenózis - Albert Peyriguere teológiájának egyik alapgondolata
Misszió és kenózis 35 szer megélheti megtestesülését és megváltását”.13 Egy keresztény ember élete tehát nem csak „egészen szavak nélkül” tesz tanúságot az evangéliumról és Krisztus valóságáról, ahogyan már Károly testvér is mondta, hanem sokkal többet is tesz: bizonyos értelemben folytatja azt. „Ha többé már nem mi élünk, az azt jelenti, hogy engedjük neked megélni megtestesülésedet, (...) egész életedet mibennünk megélni”.14 15 Vagy másképpen fogalmazva: Krisztus „embersége”, „megtestesülése” nem zárult le; olyan emberekben és rajtuk keresztül halad előre, akikben Krisztus él. A meggyőződés, miszerint „Krisztus él bennünk, továbbviszi az „előmisszió” elengedhetetlen szükségességének Foucauld-i gondolatát, s meglepő következtetésekre vezet. Ha ugyanis Krisztus a misszionáriusban és általa él, a misszionárius pedig teljesen „megtestesül”, „kiüresedik” a környezetében élő emberek közé, akkor Krisztus is „megtestesül” és „kiüresedik” a misszionárius révén, méghozzá az eddig még nem hívők közé. Ebből kifolyólag a misszionárius nem csak „az első keresztény a maga nemzetében”, hanem ennél több: „az első, az adott kultúrában megtestesült Krisztus”. „Az előmisszionárius átadja magát Krisztusnak, és így ő [Krisztus!] lesz egy nép, egy rassz, egy kulturális közösség tagjává, hogy ebben az előmisszionáriusban és rajta keresztül imádkozzon testvérei üdvéért, hogy benne és általa pappá és áldozattá legyen testvérei üdvére”.13 Vagyis azáltal, hogy a misszonárius kiüresíti magát egy meghatározott embercsoportba, Krisztus kenózisa folytatódik, az válik a misszionáriusban jelenvalóvá és egyetemessé. „Ha nem lennék itt, te sem lehetnél itt” - mondatja Peyriguére egy rövid ideig mellette élő szerzetesnővérrel Krisztusnak. „Nélküle [a szerzetesnővér nélkül] egy darabka világ Krisztustól mentes lenne, mivel azonban kitart, ez a darabka Krisztus által van betöltve”.16 Két, végtelenül gyakran változtatott mondatban juttatja Peyriguére kifejezésre ezt az alapmeggyőződését: (1) „Imádkozom Jézushoz az Eucharisztiában, hogy ő legyen én, hogy Jézus bennem berber legyen” (levél 1929. július 20-án). (2) A misszionárius „Krisztussá lesz, és mivel már korábban berber lett, Krisztus berberré lesz benne. Ennek a berberré lett Krisztusnak a hangja száll fel a tabemákulumból az Atyához, és imádkozik benne minden egyes pillanatban testvérei üdvéért” (levél 1928. november 29-én). 13 Uo. 169. 14 Idézi: Lafon, M., Einführung, in Peyriguére, Im Geiste (ld. 1. lj.), 16. 15 Peyriguére, Im Geiste (Id. 1. lj.), 74. 16 Uo. 113.
