Communio, 2015 (23. évfolyam, 1-4. szám)

2015 / 3-4. szám - A szegénység - Török Csaba: Látszat és valóság

Látszat és valóság

81

a foszlányai lassanként rothadoznak a térkép teljes kiterjedésében. A valóságos az, és nem a térkép, aminek a maradványai csökönyösen kitartanak itt, mégpedig itt, a sivatagokban, amelyek többé már nem a Birodalomnak a sivatagjai, hanem a mieink. Magának a valósnak a sivatagai.* 9

A simulacrum tehát olyan képmás, amely nem a valóságból ered, és nem is szül valóságot. Egy olyan „tér”, alakzat, amelyben a valóság elmúlik, szét- foszlik. Úgy is mondhatnánk, hogy eredeti nélküli képmással van dolgunk. Ez a szórakoztatás látszat-világának „minősített esete”, amely igen komoly következményekkel bír, s ezekre a francia gondolkodó éles szemmel rá is mutat. „Amit napjainkban tapasztalunk, az minden virtuális kifejezésmód feloldódása a szórakoztatás virtuális módjaiba. Minden eredeti kulturális alakzat, minden meghatározott nyelvezet feloldódott a szórakoztatásban, mivel annak nincs mélysége, azonnali és azonnal elfelejtett”.10 11 Ez az állapot elképesztően banalizál mindent, az emberi együttélés legelemibb formáit, a jó és a rossz kategóriát, olyan szélsőséges állapotokat okozva, amelyek egyszerre üresek és negatív értelemben kiüresítőek. Baudrillard esszék egész sorában vizsgálta e folyamatot és kimenetét.11

A látszat legyőzte a valóságot - s az ember jól érzi magát ebben az állapotban. Lépésről lépésre mérjük fel, hogy kulturális evolúciónkban miféle határmezsgyét, mérföldkövet jelent ez az elváltozás. Daniel Boorstin, aki állandó hivatkozási pont az amerikai szakirodalomban ezen kultúrtörténeti folyamatok elemzése terén, így fogalmaz:

„Azt kockáztatjuk, hogy mi leszünk a történelemben az első nép, amely képes az illúzióit olyan elevenné, olyan meggyőzővé, olyan »realisztikussá« tenni, hogy egyenesen bennük tud élni. Mi vagyunk a föld leginkább illúziókba esett népe. És nem merjük már elveszteni ezeket az illúziókat, mert ezek képezik a házat, amelyben élünk; ezek a híreink, a hőseink, a kalandunk, a művészeti formánk, a tulajdonképpeni tapasztalatunk.”12

szágban nincs más nyoma a Földrajztudománynak. Suárez Miranda: Bölcs férfiak utazásai, Negyedik Könyv, XLV. fejezet, Lérida, 1658” (Scholz László fordítása). A magyar kiadás: Jorge Luis Borges: Válogatott művei, vol. 5: A homály dicsérete. Költemények, Európa, Budapest 2000, 81.

9 Jean Baudrillard: Simulacra and Simulation, University of Michigan Press, Michigan 1994, 2010 (tizenkilencedik újranyomás), 1.

10 Uo. 87.

11 Ld. Jean Baudrillard: The Transparency of Evil. Essays on Extreme Phenomena, Verso, London-Brooklyn (NY) 1993, 2009 (hetedik újranyomás).

12 Daniel Boorstin, D.: The Image. A Guide to Pseudo-Events in America, Atheneum, New York (NY) 1961, 240; idézi: Chris Hedges: Empire of Illusion, 15.