Communio, 2015 (23. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 3-4. szám - A szegénység - Puskás Attila: Megfontolások az engesztelés teológiájáról
Megfontolások az engesztelés teológiájáról 71 tének, az Egyháznak javára. „Most pedig örömmel szenvedek értetek, és kiegészítem testemben azt, ami hiányzik Krisztus szenvedéseiből, testének, az Egyháznak javára” (Kol 1,24). Ez a Krisztus-test ekkleziológia keretében megfogalmazott kijelentés kulcsfontosságú lett az első századoktól kezdve az Egyház életében. Az egyházüldözések idején a vértanúk meggyőződése volt, hogy a vértanúság nemcsak tanúságtétel Krisztus igazságáról, hanem Krisztus üdvözítő művének a folytatása is, erőforrás Krisztus testének, az Egyháznak az építésében. Később a monasztikus szerzetesek és aszkéták áldozatul felajánlott önmegtagadásait és a betegek hősies türelemmel viselt szenvedéseit is úgy értelmezték, hogy azok az Úr üdvözítő szenvedéseiben való részesedést, Jézus szenvedéseinek mintegy a meghosszabbítását jelentik az egész Egyház lelki javára.32 Mindehhez társult már az első századoktól kezdve az egyútt- vezeklés, illetve a helyettesítő vezeklés gyakorlata az Egyház bűnbánati fegyelmében. Az a meggyőződés állt emögött, hogy a penitens keresztényt a bűntől való megtisztulásának személyes folyamatában sokféleképpen segíthetik az Egyház többi tagjai. Pl. közbenjáró imával, együtt-vezekléssel, böjttel, az önmegtagadás cselekedeteivel vagy akár a vezeklő/j óvá tevő cselekedetek egy részének helyettesítő átvételével is. A vértanúság, az aszkézis és a betegség szenvedéseinek, valamint az együtt- és helyettesítő vezeklésnek a lelki tapasztalata és az effajta krisztológiai és ekkleziológiai értelmezése történetileg előkészítette és teológiailag megalapozta az engesztelés/elégtétel későbbi teológiáját. Az engesztelés teológiáját értelmezhetjük úgy mint teoretikus egységbe foglalását ezeknek a tradícióból érkező lelkiségi, tapasztalati és teológiai mozzanatoknak. A Krisztussal való egység és a communio sanctorum valósága tehát lehetővé és feladattá teszi, hogy Krisztus erejében és a hozzá hasonlóvá válás útján a keresztény hívők szenvedéseinek üdvös értéke legyen egymás, sőt az egész Egyház számára. Ezt az üdvös hatást engesztelésként/j óvá tételként is lehet értelmezni. Ugyanakkor a szenvedések felajánlásának üdvös hatását nem korlátozhatjuk csupán az Egyházra, hanem analóg értelemben joggal állíthatjuk a nem egyháztagok vonatkozásában is. Krisztus minden embert átölelő üdvözítő szeretetének és egyetemes megváltásának, a Krisztus küldetését folytató Egyház egyetemes hatósugarú küldetésének, a felebaráti szeretet egyetemes parancsának, valamint az emberiséghez tartozásból fakadó szoli32 Maurizo Flick - Zoltán Alszeghy: íl mistero della croce. Saggio di teológia sistematica, in Bib- lioteca di teológia Contemporanea 3/1, Queriniana, Brescia 1978, 373-379.
