Communio, 2015 (23. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 3-4. szám - A szegénység - Boulnois, Olivier - Sághy Marianne (ford.): Szent szegénység: Milyen kihívást jelent a ferences életforma a mindennapi gondolkodás számára?
Olivier Boulnois Szent szegénység: Milyen kihívást jelent a ferences életforma a mindennapi gondolkodás számára? Assisi Szent Ferenc Észak-Itália polgári vezetőrétegének egyik leggazdagabb családjába született a Nyugat városiasodásának fellendülése idején, amikor a többlettermelés a kulturális és kereskedelmi kapcsolatok megsokszorozódásához vezetett. A Ferenc által meghirdetett szegénység eszménye teljes szembefordulást jelentett a korabeli világgal, egy társadalommal, mely sosem volt még ennyire gazdag. Az önként vállalt szegénység a szerzetesség kezdete óta az első tanítványi közösségek utánzása volt1 (ApCsel 2 és 4). Ez minden szerzetes számára az engedelmesség, tisztaság és szegénység hármas fogadalmának betartását jelentette, ez utóbbi alatt a saját tulajdonról és az evilági hatalomról való lemondást értve. A legfőbb szerzetesi szabályok, Szent Ágostontól kezdve a XII. századi rendalapításokig kollektív szegénységként gondoltak a szegénységre, ami azt jelentette, hogy a javakat közössé tették: minden szerzetes lemondott javairól, de a kolostor mint közösség hatalmas vagyont is felhalmozhatott. Egy a föld megművelésén és birtoklásán alapuló társadalom anyagi és szimbolikus rendszerében ez legitim, sőt ésszerű: a társadalom befektet egy olyan rétegbe, amely az imádkozásnak szenteli magát, hogy biztosítsa az élők és halottak üdvösségét. A ferences rend ezzel szemben városi környezetben született és fejlődött. Ferenc maga is vándorlás és az állandóság, a remeteiét és közösségi élet között ingadozott. Első határozata az volt, hogy a testvérek nem birtokolhatnak semmit közösen sem, és csak kétkezi munkájukkal illetve a kapott adományokból tarthatják fenn magukat. A ferences szegénységgel megjelenik a kolduló rend, melynek semmi köze a már létező szerzetesrendekhez. Mégha 1 A szakirodalomban mára eldöntőttnek tekinthető, hogy az apostoli közösség nem utólagos idealizált elképzelés, hasonló közösségek éltek Qumránban is. Az utolsó idők eljövetelének várá- sával magyarázható a mindenről való lemondás.
