Communio, 2015 (23. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 3-4. szám - A szegénység - Zaborow, Holger - Török Csaba (ford.): A szegénység fogalma, tipológiája és etikája - Filozófiai megközelítések
34 Holger Zaborow süllyed, hogyha nem törődik a mások által a világban elkövetett igazságtalanságokkal, hogyha azok a tudomására jutnak. Az igazságosságnak azért van ilyen jellegű dinamikája, mert csak egyetlen emberi család van, mert minden ember kapcsolatban áll az összes többivel. Ez nem csak biológiai kötelék, hanem jóval mélyebb, ontológiai, amely morális következményeket foglal magába. Az egyik ember nem egyszerűen csak „fajtársa” a másik embernek, hanem szüntelen etikai kapcsolatban állnak egymással. Ezt a viszonyt lehet a természetjogra alapozni, ahogyan ez gyakran meg is történik. Mivel egyes javak valóban az emberi létállapothoz tartoznak, amely a maga részéről egyszerre biológiai-empirikus és metafizikai, kapcsolat áll fenn az ember természete és méltósága között, s ahol ezek a javak hiányoznak, ott az emberek a szegénység állapotában vannak. Ebből a kapcsolatból ered a kötelezettség, hogy segítségére siessünk a másiknak abban, amiben szükséget szenved. Ezeket a megfontolásokat azonban úgy is lehet igazolni, hogy a szabadság Immanuel Kant által kidolgozott elméletére, vagy az emberi jogok kapcsán folytatott kortárs vitára támaszkodunk - ez utóbbi vita átformálta a természetjog klasszikus fogalmát. Ebből a szempontból az abszolút szegénység legszélsőségesebb formája gyakran a kategorikus imperatívusz megsértésének mutatkozik. Az abszolút szegénység állapotában lévő személy ugyanis, akin segíthetnénk, de mégis támasz nélkül néz szembe a fenyegető halállal, nem kapja meg azt a tiszteletet, amely alapvető jogként megilletné őt: nem lehet önnön létének a célja. Ebből kifolyólag pedig akár egyetemes törvény szintjére emelhetjük azt a magatartási szabályt, amely az abszolút szegénység állapotában lévő emberrel szembeni cselekvésünket kiszabja.10 11 Annyit mindenképpen meg tudunk tenni, hogy a szélsőséges szegénységnek ezt a formáját egy pozitív emberi jog megsértéseként értelmezzük.11 Az ezek kapcsán elvárt kötelezettségeket megerősíti az a tény is, hogy a konkrét szegénység számos esetét közvetlenül vagy közvetve más emberek okozzák - például a politikai, gazdasági, társadalmi vagy egyéni szinten hozott döntéseik által. Megfontolásaink összegzéseként azt mondhatnánk, hogy az emberi család egy „szolidáris közösség”. Jellemzője az emberek egymás közötti szoli10 A segítségnyújtás tudatos elmulasztását - legalábbis az abszolút szegénység esetében - cselekvésnek kell minősítenünk. Ez teljességgel megfelel az etikai, vallási és jogi hagyománynak. Más esetekben szükséges, hogy fenntartsuk a morális filozófia jelentőségteljes különbségtételét a cselekvés és a mulasztás között. 11 Az emberi jogok kapcsán folytatott vitákhoz Id. Thomas Pogge írását (ld. bibliográfia). A szegénységből való kiemelkedés alapvető joga kapcsán Id. Vittorio Hösle, Moral und Politik. Grundlagen einer politischen Ethik für das 21. Jahrhundert, 910.
