Communio, 2015 (23. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 1-2. szám - Kenózis és Egyház - Löser, Werner - Török Csaba (ford.): "Engedelmes a halálig, mégpedig a kereszthalálig" (Fil 2,8) - A kenózis teológiája Hans Urs von Balthasar gondolkodásában
Engedelmes a halálig, mégpedig a kereszthalálig” (Fii 2,8) 11 Von Balthasar legalább egyszer kifejezésre juttatta a barthi látásmóddal való egyetértését, mégpedig azáltal, hogy egy fontos szöveghelyen átvesz részleteket Barth fejtegetéseiből. A kenózis szentháromságon belüli dimenzióiról van szó bennük.19 d) Közelség Szergej Bulgakov kenózis-teológiájához Szergej Bulgakov, aki 1871 és 1944 között élt, Oroszországból származott, ám 1924 óta Franciaországban működött. Ortodox teológus volt, aki számos irányban kutatott. Többek között foglalkozott a szentháromságos Istenen belüli kenózis-viszonyokkal és -mozgásokkal, Du Verte incamé című művében.20 Ebben von Balthasar számos párhuzamosságot ismer fel azzal, ami számára is fontos volt: hogy az isteni Személyek, mindannyiszor a maguk módján, bevonódnak a kenózis-történésbe. Von Balthasar egy hosszabb szövegben magáévá teszi a bulgakovi meglátásokat: „Tartjuk magunkat Bulgakov egyes alapgondolataihoz (...) s az isteni Személyeknek mint az Istenen belüli élet- és szeretetviszonyoknak az »önzetlenségét« mindenek alapjául vesszük: ez alapozza meg a kenózis első formáját, amely a teremtésben (mégpedig a szabad ember teremtésében) rejtezik, mivel a Teremtő itt mintha átadná szabadsága egy részét a teremténynek, ezt azonban végső soron csakis a második és tulajdonképpeni kenózisra, a keresztre való tekintettel, annak hallgatólagos vállalásával merheti megtenni. Ebben utoléri és meg is előzi a teremtményi szabadság összes végső következményét. Ezáltal ugyan a kenózis - mint lemondás az »isteni alakról« - a Fiú szeretetének megkülönböztető tettévé lesz, aki engedi az Atyától való nemzettségét (és ezáltal függőségét) feloldódni a teremtményi engedelmesség kifejezési formájában, ez a tett azonban mégis bevonja a teljes Szentháromságot: az Atyát, mint aki kiküldi a Fiút és elhagyja őt a kereszten, és a Lelket, mint aki e kettőt már csak a szétválasztás kifejezési formájában egyesíti. Ezáltal »Krisztus keresztje bele van írva a világ teremtésébe, mint annak alapvetése«, ahogyan az »Isten Bárányának« (1,29.36) teológiája ezt megmutatja. Ez a Bárány »a világ kezdetétől fogva le van ölve« (Jel 13,8), s az Atya trónján áll (5,6), legelteti azokat, akik megmosdottak az ő vérében (7,17) és Bárány19 Herrlichkeit (ld. 2. lj.), 199k. 20 Paris 1943.
