Communio, 2015 (23. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 3-4. szám - A szegénység - Zaborow, Holger - Török Csaba (ford.): A szegénység fogalma, tipológiája és etikája - Filozófiai megközelítések
24 Holger Zaborow kevesebbet kapnak, hogyha a javakat nem teljességgel egyenlő módon osztják el. Ezzel szemben az abszolút szegénység esetében alapelvként leszögezhetjük, hogy a szegénység objektív leírása és a szegény ember személyes érzülete egybeesnek. Emellett az is lehetséges, hogy valaki kevesebb bevétellel rendelkezik, és ennek ellenére sem érzi szegénynek magát - például ha mértéktartó életet él. Ennek okán más definíciós kísérletek előnyben részesítik a szegénység szubjektív érzetét, és számba veszik azt a lehetséges eltérést, amely az objektív veszély és a szubjektív érzés között állhat fenn a szegénység esetében. Ám valójában ezek a kísérletek is csak újabb problémákat vetnek fel, mivel a szubjektív érzet közismerten csalóka lehet - például azokkal szembeni irigység vagy a féltékenység érzelme okán, akiknek több van, mint nekünk -, vagy mert ez az érzet igen hamar kifejlődhet, a konkrét helyzet függvényében. Mint például akkor, ha valaki egy adott pillanatban nem tud megvásárolni valamit, ezért szegénynek érzi magát. Lehetséges, hogy később teljesen másként értékeli majd a helyzetét, s felfedezi például, hogy valójában előnyére válik, ha nincs autója (mivelhogy nincsenek meg a pénzügyi eszközei ahhoz, hogy vásároljon egyet). Másként tételeződik a kérdés, ha nem az anyagi, hanem másmilyen szegénységekről, vagy a szegénység különböző formái közötti kapcsolatokról beszélünk - még ha az anyagi szegénységet gyakran és joggal tesszük is az első helyre. A szegénység fentebb bemutatott meghatározásai, s mindegyik sajátos megközelítési módja, afelé vezetnek minket, hogy kidolgozzuk a szegénység tipológiáját, amely alkalmazkodik a jelenség összetettségéhez, ugyanakkor számot vet azzal is, hogy a „szegény” nem pusztán leíró fogalom, hanem normatív dimenziót is rejt magában: a szegénység olyasmi, aminek nem szabadna léteznie. Most tehát a kérdés sematikus tanulmányozásának szenteljük magunkat. Ennek során nem empirikus-tudományos módon határozzuk meg a szegénységet, hanem filozófiai szempontból definiáljuk azt, antropológiai normát követve, vagyis az emberi lény meghatározása alapján, amely a maga részéről egy deskriptiv és perspektivikus megközelítésből adódik. Nem beszélhetünk ugyanis az emberi lényről anélkül, hogy meg ne kérdeznénk: definitiv módon minek kell lennie az emberi lénynek, illetve mi az, ami méltatlan hozzá? Ezen ok miatt ebben a szövegkörnyezetben újra meg újra fel kell tennünk az egyszerre metafizikai és etikai kérdést az emberi lény természetéről; mivel csakis ebből a szemszögből mélyíthetjük el a szegénység fogalmát - márpedig ez elengedhetetlen -, túlhaladva az abszolút és a relatív szegénység fogalmait. (Másrészt az abszolút és a relatív szegénység meghatározásai is implicit módon előfeltételeznek egyfajta minimális
