Communio, 2015 (23. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 3-4. szám - A szegénység - Müller, Gerhard Ludwig - Török Csaba (ford.): A szegénység, kihívás az Egyház számára - Etika és szótériológia
Gerhard Ludwig Müller A szegénység, kihívás az Egyház számára- Etika és szótériológia AZ EGYHÁZ EVILÁGI FELELŐSSÉGE „Az öröm és remény, a gyász és szorongás, mely a mai emberekben, főként a szegényekben és a szorongást szenvedőkben él, Krisztus tanítványainak is öröme és reménye, gyásza és szorongása” - a Gaudium et spes első mondata már önmagában program, amely bevezeti az emberi egzisztencia alapvető kérdéseiről folytatott reflexiót, melyet Az Egyházról a mai világban alcímet viselő konstitúció felkínál. Az ember méltósága, melyet szüntelenül meg kell követelnünk, az emberi, mindjobban elmélyítendő közösség kérdése, az emberi munka világára vonatkozó kérdések, az emberek egyéni és családi élete, hozzájárulásuk a folytonos fejlődésben lévő világ kultúrájához: a Gaudium et spes által érintett témák összessége alapját az a kérdés képezi, hogy mi az ember sorsa a világban, amelyben él. Mindehhez hozzákapcsolódik még a hitből fakadó következmények kérdése, hogy miként alkalmazhatjuk azt helyesen az emberi életek konkrét helyzeteiben. Ám mindez felveti annak is a kérdését, hogy mi a szerepe és a funkciója az Egyháznak a nekijuttatott időben, egy mindig változó emberiség struktúrái közepette. A szegénység mint az emberiség problémája magába foglalja az erőszakos halált, a kenyérkérdést, hogy csillapodjon az éhség, azon milliók esetében, akiknél igen alacsony szinten áll a remény, mivel nélkülözik a létfenntartáshoz szükséges eszközöket. Az Egyház legfontosabb feladatai közé tartozik, hogy küzdjön a reményvesztés ellen azon tervek bátorítása révén, melyek visszaadják a legkiszolgáltatottabbaknak a méltóság és a szabad döntés érzését.1 A világ számos országát sújtja ez a gyilkos nyomorúság. 1 „A szeretetszolgálat az Egyház számára nem valamiféle jótékonyság, amit másokra is rá lehetne bízni, hanem a lényegéhez tartozik, tulajdon lényegének mellőzhetetlen kifejezése” - XVI. Benedek, Deus caritas est, nr. 25.
