Communio, 2014 (22. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 1-2. szám - Egyetem, igazság, szabadság - Söding, Thomas - Török Csaba (ford.): "Amikor gyenge vagyok, akkor vagyok erős" (2Kor 12,10) - Exegetikai kommentár XVI. Benedek pápa lemondásához
.Amikor gyenge vagyok, akkor vagyok erős” (2Kor 12,10) 87 Ámde minden tiszteletet megérdemel az, aki a meggyőződésre, az érvelésre és az elmélkedésre alapoz. Sokan kevéssé ismerték fel, hogy Benedek nem azért közeledett a Piusz-Testvérület tagjaihoz, mert eltávolodott a II. Vatikániamtól, hanem azért, mert olyannyira bizonyos volt benne, hogy a reformzsinathoz kell igazodni. Csak kevés nyugati újságíró, ám sok muszlim teológus felismerte: ő nem megvádolta az iszlámot azzal, hogy az erőszakot magasztaló vallás, hanem az értelemre való hivatkozás által szeretett volna felhívni a vallási békére. Ez különösen is igaz arra a 38 muszlim teológusra, akik 2008-ban acélból írtak levelet, hogy fellépjenek a vallási erőszak okairól folytatott tárgyilagos párbeszéd és a vallási erőszak leküzdése érdekében. XVI. Benedek nagy témája volt és marad a hit. Hogy az általa meghirdetett 2013-as „Hit Évében” mondott le, egyszerre tragikum és lehetőség. Kísérletet tett arra, hogy a hitre való összpontosítás révén jellemezze meg az Egyházat. Ám az Egyház hite nem tőle függ. A kereszténység a hit vallása, a kezdetektől fogva. Pál ezt oly mélységig értette meg, mint senki más, s ezt át is vezette a gyakorlatba. A hitben meghaladjuk a zsidók és pogányok, férfiak és nők, szolgák és szabadok, nemzetek és nyelvek, nézőpontok és osztályok közötti határvonalakat. A hitben születik meg az Egyház. A hitet világosan ki lehet mondani; az egy hitvallás, amelyet nem csak az ajkainkkal, hanem a szívünkkel is elmondunk. Bizalom, amelynek mélyek a gyökerei, és ismeri önnön alapjait. Olyan megvallás ez, amelynek következményei vannak: a felebarát iránti szeretetben, amely arcot ad az Isten iránti szeretetnek. Pál egyébiránt azt is tudta, miért van szüksége a hitre: mivel a kezdeteknél ott állt Jézus kereszthalálának hatalmas botránya. Akit keresztre feszítettek, az a törvény szerint Istentől elátkozott. Hogyan engedheti meg ezt Isten? Mihez kezdhet Isten egy ilyen katasztrofális történéssel? Pál nem akarja eltussolni ezt a botrányt. Fel akarja fedezni azt. Megkísérli, hogy a meggyötört Krisztus tekintetében felismerje Isten képét. És meg is találja azt, mivel Isten és a szenvedés nem áll olyan messzire egymástól, amennyire csak lehet, hanem egészen szorosan összekapcsolódnak. Ez a szeretet titka. Ha ez így van, akkor másképpen kell gondolkodnunk Isten hatalmáról: „az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében” (2Kor 12,9). A másikért való síkra szállás, a másikért való önátadás, a másik javára való élet és halál az, ami számít. Isten bejárja az emberség útját. Hogy ilyesvalami létezik, s hogy Isten pontosan így munkálkodik - ezt csak hinni lehet. De az ember képes hinni ezt, mivel előtte áll az önzetlen szeretet tapasztalata, amely végül azt is a lehető leggazdagabban megajándékozza, aki ad. Aki hiszi ezt, képes másként élni. Pál megragadja ezt, amikor bevonja a kérdésbe saját személyét: „amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős”
