Communio, 2014 (22. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 1-2. szám - Egyetem, igazság, szabadság - Walter, Peter - Török Csaba (ford.): Egyetem és teológia a középkorban
78 Peter Walter egymás mellé állításának elve, amelynek célja ezek szisztematikus elemzése és érvényességük megvizsgálása, olyan korszakalkotó műveket eredményezett, amelyek évszázadokon át szilárd alapot nyújtottak a teológia és az egyházjog tanulmányozásához: ilyen volt az előbb teológusként, majd püspökként Párizsban tevékenykedő Petrus Lombardus (TI 160) műve, a Quattuor libri sententiarum, és az 1140 előtt szerkesztett Concordantia discoráantium canonum, amelyet a bolognai egyházjogász, Gratianus állított össze, akinek személye teljességgel eltűnik műve mögött. Míg a szentenciák a Biblia mellett a mértékadó teológiai tankönyv maradtak egészen a XVI. századig, és csak ezután váltotta fel őket Aquinói Tamás (1225-1274) Summa theologica- ja, addig a Corpus iuris canonici-be beépített Decretum Gratiani továbbra is a kánonjog oktatásának alapjául szolgált. Mindkét mű még az első egyetemek alapítása előtti korból származik, ám hálásan befogadta azokat az egyetemi oktatás. 3. ARISZTOTELÉSZ RECEPCIÓJÁNAK TEOLÓGIAI JELENTŐSÉGE A tudományos teológia fejlődése jelentőségteljes ösztönzést nyer a Corpus Aristotelicum XII. századtól megkezdődő recepciója által. Ezen corpus alatt nem csak a trivium szempontjából mérvadó logikai írásokat kell értenünk, amelyeket Boethius (T524) fordítása alapján használtak a XI. századtól. A XIII. század közepe táján akár arabból, akár görögből, de az egyetemen oktatott tudományok tanításának rendelkezésére állt a teljes latinra fordított ariszto- telészi életmű. Az Arisztotelész-recepció központja, ahol egyszersmind az ennek kapcsán felmerült különböző viták is lefolytak, a Párizsi Egyetem volt, egészen pontosan ennek az artes-1 oktató fakultása. Arisztotelész több, elsősorban természetfilozófiai és metafizikai írásának betiltása ellenére a fakultás 1225-ben felvette a teljes Arisztotelész-hagyatékot az oktatási programjába. Ez hozzájárult az ezen oktatási intézményekben alkalmazott tudományos nyelv egységesüléséhez. Miként az arab és a zsidó gondolkodás, amely a keresztény bölcselet előtt felhasználta már az arisztotelizmust, ez utóbbi is eklektikus módon fogadta be s (új-)platonikus elemekkel gazdagította Arisztotelész filozófiáját. Arisztotelész nem csak az egységes terminológia kiforrása szempontjából volt mértékadó a középkori gondolkodás számára, hanem az általános tudományfelfogás terén is. Ha a teológiát egy egyetemen polgárjogot nyert tudomány keretében akarták művelni, akkor ennek az arisztotelészi tudományideálhoz kellett idomulnia, illetve azzal kellett vitába szállnia. Ariszto