Communio, 2014 (22. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 1-2. szám - Egyetem, igazság, szabadság - McPartlan, Paul - Török Csaba (ford.): A teológia az egyetem spektrumában - A Nemzetközi Teológiai Bizottság dokumentumainak méltatása
68 Paul McPartlan Az Újszövetség teológiája egyszerűen „a gyakorlati ész kifejeződése” (25). Ennek történeti-kritikai exegézise alapozhatja meg a teológia tudományos elismerését, s biztosíthat számára helyet az egyetemen. Benedek kritikája az így felfogott tudomány ellenében arra irányul, hogy itt az istenkérdés mint „tudománytalan vagy tudomány előtti kérdés” már előzetesen, módszertanilag kiiktatódik. Ezzel a tudomány, az értelem, a kereszténység és az ember drámai megrövidítésére kerül sor, ugyanis minden „egyedien emberi kérdés, amely a honnan-unkra és hová-nkra vonatkozik, a vallás és az ethosz kérdései nem találhatnak helyet a közös, az ekképpen értett »tudomány« által körülírt értelemben, és így át kell helyeződniük a szubjektív szférába (...) így azonban az ethosz és a vallás elveszíti közösségteremtő erejét, s be- lehullannak a tetszőlegességbe” (27). Ennek szükségszerű következménye „a vallás és az értelem fenyegető patológiáinak” a veszélye (27k). A pápa érvelésének a középpontjában a hit és az értelem kölcsönös egymásra utaltsága áll. Ha ezeket elszigetelik egymástól, akkor mindkettő patológiás tünetekre hajlik, s veszélyezteti a társadalmat. Hivatkozása a „közös” értelemre (27) kiegészíthető még azzal, hogy pont az egyetem kellene, hogy ezen közös értelem helye legyen. Ott születnek egyetemek, ahol a különböző szakterületek kutatói a tudomány mindannyiuk által osztott értelmezésével és a közös értelem iránti érzékkel jönnek össze. A regensburgi előadás „a modem értelem önkritikája” és „az értelemről alkotott fogalmunk kiterjesztése” érdekében száll síkra (29). Ezáltal szembefordul a tisztán pozitív tudomány- és értelemfelfogás fent leírt kártékony korlátozásaival. A hit és az értelem csak akkor tudnak „új módon egymásra találni”, hogyha meghaladjuk „a tapasztalat által falszihkálhatóra való önkényes korlátozást”, és ily módon újra megnyitjuk az értelem előtt annak „teljes tágasságát” (29k). Egy ilyen értelemfogalom lehetővé tesz egy tulajdonképpeni teológiaértelmezést, s elvezet e szaktudomány egyetemi rehabilitációjához: „A teológia nem csak tudományos vagy bölcseleti diszciplínaként, hanem sajátosan teológiaként, a hit értelmére irányuló kérdésként is hozzátartozik az egyetemhez, s a tudományok ott lezajló széleskörű párbeszédéhez” (30). Álláspontja szemléltetésére a pápa emlékeztet a Bonni Egyetemen eltöltött éveire, amikor a teológiának még megvolt a magától értetődő helye a fakultások között. Az egyetemi élet részét képezte a tapasztalat, „hogy minden szakirányon, amelyek olykor elnémítanak minket egymás iránt, mégis egyetlen egészet alkotunk, s az egyetlen értelem egészében, annak minden dimenziójával dolgozunk, s ily módon közösségi felelősséget viselünk az értelem helyes használatáért” (12k). Akkoriban még büszkeséggel tekintettek a teológiai karokra, és nem kételkedtek benne, hogy „ezek a karok is,
