Communio, 2014 (22. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 1-2. szám - Egyetem, igazság, szabadság - Webster, John - Török Csaba (ford.): Sub ratione Dei - A teológia és az egyetem kapcsolatáról
58 John Webster A jelenség szintjére való redukció nem más, mint a teremtett értelemnek önnön hivatásától való eltávolodása, ellenkezik Krisztus és a Szentlélek uralmával az intellektuális rendben. Ez a szemlélet rendkívül félrevezetőnek bizonyult a teológia biblikus és történeti áltudományai terén, amelyek könnyebben tudtak alkalmazkodni a vallás természetes tárgyainak a történeti-kritikai vizsgálatához. Ez az alkalmazkodás azt a megnyugvást nyújtja a teológiának, hogy újra jelentős presztízsre tehet szert egy kulturális intézmény belső köreiben, s megszabadítja attól a szégyentől, hogy olyan környezetben kelljen sacra doctrina-t művelnie, amely teljesen más erények felé van elkötelezve, mint amelyeket a hit értelme megkövetel. A presztízsnek azonban megvan a maga ára: a teológia átalakul a természetes alapok elemzésébe, a scientia pedig különválik a reíigio-tól. Akik úgy vélik, hogy ez az ár túl magas, azt sugallják, hogy a teológia a jelen körülmények között túl sokat tesz kockára akkor, hogyha az egyetemen marad: a teológia mint vallásos cselekedet számára a fuga mundi szükségszerű előfeltétel.12 Nem lenne helyes túlzott karakánsággal visszautasítani ezt a nézetet. Ha teljes komolysággal meg akarunk felelni a teológiai hivatás aszketikus igényeinek, akkor ez valóban azt jelenti, hogy átérezzúk az ebből a világból és annak intézményeiből való kivonultságot. Egy teológia, amely már nem fogja fel ezt a lendületet, igenis berendezkedett arra, hogy elfelejtse számkivetett állapotát, valamint azt, hogy egyes téves szabályozások sokáig élnek az intellektuális intézményekben. A teológia elszigetelése azonban mégis magában hord valamiféle nyugtalanító perfekcionizmust, amely kísérletet tesz arra, hogy túlontúl gyorsan kivonja a civitas terrena-1 Istennek a teremtményeivel való érintkezéséből: a végletekig felnagyítja a teremtmények elesettségét, s hajlik arra, hogy figyelmen kívül hagyja a megtartó kegyelem jeleit, miáltal végül zavartalanul fenntartja az egyetem szekuláris önmeghatározását. Hogyan is nézhetne ki a fentiekkel ellentétben a teológia és az egyetem szabad, differenciált kapcsolata? Az a szabadság, amelyben a teológia egyesülhet az egyetemmel, onnan ered, hogy a teológiai értelem egy már fennálló valóság, amely megelőzi tudományos jellegének minden lehetséges egyetem általi megerősítését. A teológiai értelem Isten szerető önközlésének erejében létezik és működik, amely tanítja, megvilágosítja és képességekkel látja el a megváltott lelket. Az akadémiai elismerés egy teljességgel esetleges dolog; a teológia lehetőségét és valóságát az isteni értelemhez és tanításhoz való viszonya alapozza meg: „Te tanítottál engem” (Zsolt 119,102). Mégha 12 Ld. pl. D’Costa, G. D., Theology in the Public Sphere. Church, Academy and Nation, Oxford 2005.
