Communio, 2014 (22. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 1-2. szám - Egyetem, igazság, szabadság - Zaborowski, Holger - Török Csaba (ford.): Az egyetem válsága - a válság egyetemessége
Az egyetem válsága - a válság egyetemessége 19 si célok rengetegében - úgy a diákok, mint a tanárok oldalán. Ahol minden projektté lesz, s ahol mindent lehetőség szerint közéleti hatékonysággal kell keresztülvinni, s ahol az akadémiai önkormányzat követelményei egyre számosabbá és kiterjedtebbé válnak, a tudós önfeledt magányossága sem nyúlik már túl messzire. Ezek a tendenciák világosan megmutatkoznak a kiszámíthatóság paradigmájának növekedő jelentőségében, amely lehetővé teszi, hogy mindent mindennel összehasonlítsanak és arányba állítsanak. A minőséget ily módon redukálják a mennyiségre, s ezen irányzat értelmében mindent alávetnek a mérhető tudományos eredmények diktatúrájának - legyen szó egyéni tanulmányi előrehaladásról, vagy a kutatók erőfeszítéseiről vagy egész tudományterületekről. A piac logikájának való alávettetés következményeitől óvókat kinevetik, s tegnapinak, ha nem tegnapelőttinek állítják be őket - ha szerencséjük van. Ha kevesebb a szerencséjük, akkor bojkottálóknak tekintik őket, hátrafordult alakoknak, akik ragaszkodnak a múlt képeihez, s útjában állnak a fejlődésnek.3 Az egyetem helyzetének ez az értelmezése drámainak hangzik. Nem tagadjuk, igen durva vonalakkal vázoltuk fel a helyzetet, s az értelmezésnek mélyebbre hatoló kiegészítésekre és pontosításokra lenne szüksége. Mindez ellen például felhozhatnánk azt, hogy a romantikus piacellenesség jut itt szóhoz, vagy hogy túlbecsüljük a piacgazdaság jelentőségét. Azt is fel lehetne hozni mindez ellen, hogy nem vettük számba ezen legfrissebb fejleményeknek a pozitív szempontjait: mert hát mit is lehetne mondani a hatékonyság, az egyetem céljainak a világosabb megfogalmazása, a piacgazdasági irányultságú józan ész ellenében? Ez ellen nem lehet semmit sem mondani. Mindazonáltal itt nem csupán arról van szó, hogy a piacgazdaság józan esze bevonult az egyetemekre és azok adminisztrációjába. Remélhetjük (és tovább menve kiindulhatunk abból), hogy ez a józan ész soha nem volt idegen az egyetemi élettől. Amiről szó van, az egy mélyebb rétegben játszódik le, és az egyetemen messze túlmutató piacgazdasági funkcionalizmusra való hajlással függ össze: a gazdasági hasznosság nem csak azt határozza meg, miként kell felhasználni valamit, vagy mi az értéke egy adott dolognak, hanem végül már azt is, hogy egy dolog micsoda. Ekképpen minden reduká3 Ehhez a gondolatmenethez ld. Schwan, G., Bildung: Ware oder öffentliches Gut, Berlin 2001. Ld. még Nussbaum, M. C, Not for Profit. Why Democracy Needs the Humanities, Princeton 2010. Hass, U.-Múller-Schöll, N. (szerk.), Was ist eine Universität? Schlaglichter auf eine ruinierte Institution, Bielefeld 2009.
