Communio, 2014 (22. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 3-4. szám - Család és Egyház - Armogathe, Jean-Robert - Török József (ford.): Bűnbánat és Eucharisztia - A gyógyulástól a Bárány lakomájáig
40 Jean-Robert Armogathe bűnöket és felkelti a szilárd elhatározást, hogy a súlyos, ún. halálos bűnöket az ember mielőbb meggyónja. A bűnöktől való feloldozáshoz több feltétel szükséges: a pap részéről az érvényes felszenteltség, az egyházmegye püspökétől felhatalmazás a gyóntatásra. Ez az „oldó és kötő” hatalom valójában a püspöké, aki azt papjainak delegálja. A jelenleg érvényes egyházjog szerint „akinek akár hivatalánál fogva, akár az inkardinációja vagy a lakóhelye szerinti helyi ordinárius engedélye alapján állandó gyóntatási felhatalmazása van, ezzel a felhatalmazással mindenhol élhet, hacsak a helyi ordinárius egyedi esetben meg nem tiltja, a 974. kánon 2. és 3. §-ának fenntartásával” (967.2.). A bűnbánó gondos lelkiismeretvizsgálat után valamennyi - kivéve a természetes feledés okozta hiány! - bűnét megvallja, bűnbánatot tart, és erősen megfogadja, hogy többé nem vétkezik, kerüli a bűnre vezető alkalmakat. A hagyományos gyónási imádság ezt fejezi ki. A szilárd elhatározás magában foglalja az okozott kár lehetőség szerinti jóvátételét. „A feloldozás elveszi a bűnt, de nem szüntet meg minden jogtalanságot, melyet a bűn okozott” (KEK 1459). Mindez szükséges az Istentől kapott bocsánat elnyeréséhez, melyet a pap által adott föloldozás jelez és tesz érzékelhetővé. Ez a feloldozás egyáltalán nem automatikus. A kánonjog bölcsen elrendeli: „Ha a gyóntató nem kételkedik a gyónó felkészültségében, és az a feloldozást kéri, a feloldozást ne tagadja meg és ne is halassza el” (980). A feloldozás tehát kijár a bűnbánónak, amennyiben kifejezésre juttatja, hogy betölti a feltételeket, melyek: őszinte bűnbánat és szilárd elhatározás. „Ahhoz, hogy a krisztushívő a bűnbánat szentségének üdvös orvosságában részesüljön, úgy kell felkészülnie, hogy elkövetett bűneit elvetve, és a javulás szándékával Istenhez térjen” (987). Ha ezek a föltételek nem teljesednek, nem jöhet létre érvényes feloldozás. Helytelen arról beszélni, hogy a pap megtagadta a feloldozást. Inkább azt kell mondani, hogy a gyónó nem hajlandó azt elfogadni. Szent Ágoston szerint „Isten adni akar, de csak annak ad, aki kéri, hogy ne adjon olyannak, aki nem tudná befogadni” (non dat nisi petenti, ne det non capienti)2. Semmit nem használ a pap által kinyilvánított bocsánat annak, aki azt nem tudja befogadni. A megtérés elutasítása állhat a bűnök be nem ismeréséből, konkrét bűn megengedhetőnek tartásából, vagy megmaradni olyan életállapotban, életvitelben, amely nyilvánvalóan bűnös. Ilyen esetben a gyóntatónak el kell halasztania a feloldozást, helyette a bűnbánóval együtt imádkozik, kéri a gyónó számára az isteni kegyelmet, 2 102. Zsoltár, 10
