Communio, 2013 (21. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 1-2. szám - Az Ember: homályba borult? - Édart, Jean-Baptiste - Török Csaba (ford.): Az androgün vagy a személyek közössége?

8

Jean-Baptiste Édart

Mielőtt megkezdenénk a bibliai elbeszélés és a platóni mítosz szembesítését, fontos, hogy emlékeztessünk azok pontos természetére. Ily módon könnyebben kiemelhetjük majd ellentéteiket és azonosságaikat, s választ találhatunk kérdéseinkre.

AZ ANDROGÜN MÍTOSZA

Platónnál a lakoma során Arisztophanész ragadja meg a szót. Szerinte az embereknek kezdetben három neme volt: a férfi, a nő és a harmadik, amely magában hordozta a másik kettőt, az androgün: „Mindhárom fajta ember alakja a maga egészében gömbölyű volt. Háta és oldalai kört képeztek. Kezük viszont négy volt, s ugyanannyi lábuk, mint kezük. A gömbölyű nyakon két arc ült, mindkettő egymáshoz teljesen hasonló; de fej csak egy volt a két, egymással szembehelyezett archoz. Fülük viszont négy volt, nemi részük kettő és így tovább minden egyéb, amint azt most már ki-ki elképzelheti”.4 Ezek a teremtmények a leírás szerint rettenetesen erősek s határtalanul gőgösek voltak. Az istenek ellen támadtak. Ezek pedig nem tudták elpusztítani az embereket úgy, ahogyan az az óriások esetében történt. Mivel pedig megtagadták az istenektől az áldozatokat, Zeusz elhatározta, hogy kettőbe vágva elgyengíti őket. Mindegyik félben ott élt a vágy, hogy újra megtalálja a kezdeti állapotát, ezért keresni kezdte a másikat, hogy újra egyetlen egy létezőt alkosson vele. Ez az állapot arra vezetett, hogy az emberek éhen haltak, elpusztultak a tehetetlenségben, mivelhogy - miként Arisztophanész mondja - „semmit sem akartak a másik nélkül tenni”. Zeusz azért, hogy elkerülje ezt a szánalmas véget, áthelyezi a nemzőszerveiket testük elülső felére. Ekként ha egy férfi találkozik egy nővel, egyesülnek, és ha két ember ily módon találkozik, akkor megnyugszanak, mivel nemi kapcsolatuk révén egy bizonyos kielégülést találnak. Ez lehetővé teszi számukra, hogy ezután visszatérjenek munkájukhoz.

Mi az értelme ennek a mítosznak? Mircea Eliade a vallások történetéről írott művében számos érdekes következtetést vezet le.5 Egyáltalán nem elszigetelt esettel van dolgunk, ez a mítosz gyakori az emberiség legkülönfélébb panteonjaiban. Az emberi androgün megfelel az isteninek. Ez utóbbi biológiai fogalmakkal fejez ki egy metafizikai valóságot. A férfi és a női az istenségben az ellentétek, a kozmológiai princípiumok együttes fennállását

4 Platon, A lakoma, nr. 190 (a teljes elbeszélés: nr. 189-193).

5 Eliade, M., Vallási hiedelmek és eszmék története, Osiris, Budapest 2006.