Communio, 2013 (21. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 1-2. szám - Az Ember: homályba borult? - Gassmann, Michael - Török Csaba (ford.): A lélek és az érzékek: Joseph Ratzinger egyházzene-teológiája
74 Michael Gassmann az „agitációs zenével” szemben, amelynek a célja az, hogy közös célmeghatározásokra lelkesítsen; a tisztán érzéki zenével szemben, amely az erotikusra irányul; a pusztán szórakoztató zenével szemben, amely csak a csönd súlyát akarja megtörni; a racionalista zenével szemben, amelyben a hangok csupán racionalisztikus építőelemekként szolgálnak. Ezen utóbbiak közé sorolja Ratzinger „a bizottságokban szerkesztett modem énekeket” és „a száraz katekizmus-énekeket” is.5 A racionalista zene elleni kritikája egyszersmind a zenei avantgárd ellen is irányul, ahogy ez megmutatkozik „A liturgia szelleme” egy részletében is: „Az úgynevezett modern komolyzene (»klasszikus«) időközben - egyes kivételektől eltekintve - messzemenően egy elit jellegű gettóba zárta be magát, amelybe csak szakértők léphetnek be, és ők is néha csak vegyes érzelmekkel”.6 Egy belső világban lejátszódó kultusz veszélyét látja Ratzinger a popzenében, amely a tömegekhez szól, s végső soron a banális kultuszát űzi, vagy a rockzenében, amelynek fesztiváljai a keresztény kultusz ellen-kultuszaként fejlődtek ki, „ami az embert a tömeg, a ritmus általi megrázkódtatás, a zaj és a fényhatások segítségével - mondhatni - saját maga alól felszabadítja”.7 További fontos lehatárolást tesz meg Ratzinger a pusztán haszonhajtó zenével szemben, mivel ez a fogalom új fent az érzékeknek a lélektől való elválasztását hordozza magában, amennyiben a zene érzékisége itt mint valami pusztán hasznos dolog értődik, amely az átszellemítés magasabb célját szolgálja. Egy ilyen különválasztást Ratzinger már Ágostonnál is felfedez, akinek Vallomásaiból a következő mondatot idézi: „A fülek öröme által a még gyenge léleknek is meg kell találnia a felemelkedést a boldogságok világa felé”.8 „Ezzel” - folytatja Ratzinger - „az egyházzene a pedagógia szempontjából hasznos dolog szintjére lett helyezve, s ily módon gyakorlatilag a »felhasználható« kategóriájába esett”.9 Ehhez még hozzá lehet fűzni, hogy „Tamás, akár csak Ágoston is, összehasonlíthatatlanul többet tud még mondani mindezekről”.10 Néhány oldallal később pontosabban meg is mutatja ezt: „A zengő dicséret minket és másokat is a tiszteletre vezet el, mondja még Tamás. És: felébreszti az elszunnyadt embert - pontosan ezt tapasztalta meg Ágoston Milánóban, ahol az éneklő Egyház élménye egy, az egész embert 5 Uo. 543. 6 Uo. 131. Magyarul: Ratzinger, J., A liturgia szelleme, SZÍT, Budapest 2002,132-133 7Uo. 131. Magyarul: Ratzinger, J., A liturgia szelleme, 133. 8 Uo. 513. 9 Uo. 513k. 10 Uo. 514.
