Communio, 2013 (21. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3-4. szám - Az Egyház szentsége - Puskás Attila: Szempontok a Trentói zsinat dogmatikai tanításának értelmezéséhez
Szempontok a Trentói zsinat dogmatikai tanításának értelmezéséhez 77 másodlagos szempontja pedig az lesz, hogy az Egyház milyen formában és tekintéllyel terjeszti elő a hitre vonatkozó tételeit. Ezen alapelvek értelmében - amint az I. Vatikáni zsinat fogalmaz majd - Istennek kijáró és katolikus hittel kell fogadni „mindazt, melyet Isten írott vagy áthagyományozott igéje tartalmaz, és amit az Egyház akár ünnepélyes határozat, akár rendes és egyetemes Tanítóhivatala útján Istentől kinyilatkoztatott hitigazság gyanánt előterjeszt” (DH 3011). Ma ezt tekintjük a dogma fogalmi meghatározásának. A teológiai minősítés szerint csak az így értett dogmát tagadó nézet tekinthető tulajdonképpeni értelemben eretnekségnek. Ha az egyházi Tanító- hivatal olyan állítást terjeszt elő tévedhetetlenül hívő elfogadás végett, mely csak közvetetten kapcsolódik a kinyilatkoztatáshoz, akkor ennek tagadása hamis nézetnek vagy tévedésnek tekintendő, de nem meríti ki az eretnekség fogalmát.7 Nos, a Trentói zsinat még nem alkalmazza az effajta pontos megkülönböztetéseket. A kánonokban szereplő tanbeli elítélések pontos teológiai minősítések nélkül szerepelnek, vegyesen vonatkoznak olyan protestáns nézetekre, melyek a zsinati atyák szerint „heretikusak, skizmatikusak, tévesek, hamisak, a Szentírásnak, az apostolok hagyományának, a zsinatok döntéseinek, a szentatyák és a katolikus doktorok tekintélynek ellentmondanak, ellentétesek a Katolikus Egyház egyhangú konszenzusának, gyakorlatának, tanításának és hitének is, és ezért a szent zsinatnak el kell ítélnie és anatémával sújtania őket”.8 A zsinati aktákból jól látszik, hogy a „haeresis” kifejezést rendkívül tág értelemben használták a megbeszélések során; azokat a kijelentéseket tekintették eretneknek, melyek általában az Egyház ellen, az Egyház által előterjesztett tanítások ellen, illetve a római Egyház gyakorlata ellen irányultak.9 Az eretnekség minősítését, s ennek nyomán tanbeli elítélést és anatémát vont magára az a személy, aki a pápa és a püspökök egyházi, tanítói tekintélyével makacsul szembeszállt, és a katolikus egységtől elkülönült. E nagyon széles jelentésű herezis fogalom alapjául nyilvánvalóan a szintén rendkívül tág jelentésű hit fogalma szolgált. Anélkül, hogy különbséget tettek volna a közvetlenül a kinyilatkoztató Istennek járó hit (fides divina) és a közvetlenül az Egyháznak járó hit (fides ecclesiastica) között, a hit tartalmá7 A dogma fogalmához és a teológiai minősítések rendszeréhez lásd: Schütz Antal, Dogmatika. A Katolikus hitigazságok rendszere, I, SZÍT, Budapest 1937, 205-215; Gerhard Ludwig Müller, Katolikus dogmatika, Kairosz, Budapest 2007, 74-77,84. 8 Vő. CTA VI, 390. Idézve: Bemard Sesboüé - Christoph Theobald, Storia dei dogmi IV, 137. A zsinati teológusok ekképpen nyilatkoztak a szentmisével kapcsolatos protestáns nézetekről. 9 CTA V, 559, 891, 933; VI 19, 117. Vő. Bemard Sesboüé - Christoph Theobald, Storia dei dogmi IV, 137.
