Communio, 2013 (21. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3-4. szám - Az Egyház szentsége - Török Csaba: Bűnösség és szentség ma - A tettes nélküli tettek birodalmában
72 Törők Csaba Ha rávilágítunk a két kijelentés együttes fenn tarthatatlanságár a, akkor a válasz ez: a jót az egyén teszi, nem az Egyház. De „az Egyház” tehet-e bármit is, ami nem egyéni tett? Hogyan lehetséges, hogy a bűn terén csak „az Egyház” van, de nincsenek egyének (nem vagyok én), a szentség terén azonban csak az egyének vannak, s nincs az Egyház? Az egyházi kötődéstől és vitális kapcsolódástól elvonatkoztatott, a misztikus Krisztus-test közösségéből kiszakított szentség végül szükségszerűen egyéni teljesítményként jelenik meg. Mint ilyen, ezután már nem lesz, nem is lehet tanúságtétel az egyént meghaladó: azaz Krisztus s a krisztusi hit mellett; pusztán az emberi jóakarat, szeretet, törekvés dicséretét zengi. Egyrészről érthető, hogy a külvilág miért így tekint a szentekre: ez a megközelítés nem rója ki rá a tanúságtétel el- és befogadásának a felelősségét, az igazság felismerésének a szükségszerű következményét: az elköteleződést. A szubjektum így „kívül marad”, továbbra is a tettes nélküli tettek embere lehet. Másrészről azonban szomorú, hogy még hívők is így közelítik meg a szentséget, abban az egyént akarják látni, s nem azt a nagy misztériumot, hogy minden egyes szent életű keresztényben az Egyház eredendő, lételvi, Isten hatalmas kegyelméből forrásozó, szüntelen és örök szentsége sugárzik tovább a világra. A fentiekben egy vezérgondolat - a tettes nélküli tett kortárs tapasztalata - mentén igyekeztünk értelmezni a bűnösség és a szentség, a bűn és az erény Egyházban való megnyilvánulásának a helyzetét korunkban, sajátos nyugati kultúránkban. Végkövetkeztetésként elmondhatjuk: csak ha az ember tettesévé válik a tettének, akkor lesz értelme a bűnösség és szentség szavainak, még akkor is, hogyha ez először a bún tudatával és a bűntudattal szembesít is minket. Ez az emberileg félelmes tapasztalás azonban szemközt Isten irgalmának, jóságának, végtelen szeretetének, megbocsátása mindenhatóságának tökéletes önkinyilatkoztatásával Jézus Krisztusban, az ő keresztjében és feltámadásában, fokozatosan átalakul. A bűnösség tapasztalatából a szentség lehetőségének a tapasztalata lesz. Erre pedig a mai világnak rendkívüli szüksége van. Ki mástól nyerhetné el, ha nem a keresztényektől, akiket így int az apostol: „Újuljatok meg gondolkodástok szellemében, s öltsétek magatokra az üj embert, aki az Isten szerint igazságosságban és az igazság szentségében alkotott teremtmény” (Ef 4,23-24). ÉLETRAJZI ADATOK: Török Csaba (*1979) római katolikus pap, a fundamentális teológia tanára az Esztergomi és a Győri Hittudományi Főiskolán, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tv-referense.
