Communio, 2013 (21. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3-4. szám - Az Egyház szentsége - Török Csaba: Bűnösség és szentség ma - A tettes nélküli tettek birodalmában
68 Török Csaba Az én kultusza uralja kulturális tájképünket. Ez a kultusz magában hordozza a pszichopaták klasszikus vonásait: felszínes kellem, nagyszabású- ság, ön-fontosság; a folyamatos stimuláció szüksége, hajlam a hazugságra, csalás és manipuláció, és annak képtelensége, hogy [az illető] megbánást vagy bűntudatot érezzen. Ez természetesen a cégek által előmozdított etika. Ez a szabadjára engedett kapitalizmus etikája. Ez az a tévhit, hogy a személyes stílus és a személyes előrejutás, amelyet tévesen individualizmusnak neveznek, azonosak a demokratikus egyenlőséggel. [...] Ha egyszer elértük a hírnevet és a gazdagságot, akkor azok önmaguk igazolásává, önmaguk moráljává lesznek. Hogy az ember hogy jut oda, az már mindegy. Ha már ott vagy, ezek a kérdések nem számítanak többé. Ez az a perverz etika, amely a wall streeti bankárokat és befektetési házakat adta nekünk, akik szánt szándékkal pusztították le a nemzet gazdaságát, ellopták több tízmillió kisrészvényes pénzét [...]. Ezen vállalatok fejei, akárcsak a televíziós reality show-k nyertesei, akik hazudtak a többieknek és manipulálták őket, a végén több százmilliós jutalmakkal és végkielégítéssel távoztak.19 A tettes nélküli tetteket végbevivő ember mint pszichopata - talán kemény kijelentés, ám összességében azt kell mondanunk, hogy hordoz magában reális elemeket. Hiszen a „bűnt meghaladó” mentalitás oly mérvű pszichésmentális pusztulást okoz társadalmainkban, amelynek hatásait csak most kezdjük el felmérni, megértve hogy az ember lelkiállapota nemzetgazdasági és nemzetbiztonsági ügy: mára már anyagi szinten is nagyobb kárt okoz a belső kiüresedettség, a céltalanság, az alanyiság, a cselekvőiség tudatának az elvesztése, a depresszió, mint bármelyik fizikai betegség. Arról már nem is kell szólnunk, hogy mindez együtt jár mindazon életformák hanyatlásával, amelyek nem engedik meg, hogy a tettes nélküli tettek világában éljünk, vagyis lényegük szerint kőkemény következményekkel járó elköteleződéshez vezetnek. Elfogynak a másokért élő emberek, az egész életre hivatást választók, a kizárólagosság életformáit felvállalok. Egyházi szinten természetesen a papi és a szerzetesi hivatások válsága áll a szemeink előtt, de emellett az orvosi, a tanári, az alázat és szolgálat kizárólagos és elkötelező műveit végző hivatások zuhanórepüléséről is szólnunk kell, nem is beszélve a házasság és a család kríziséről. Furcsa, mégis igaz összefüggésrendszer rajzolódik így ki Isten-valóság (objektivitás)-felelős alanyként való önfelfogás, következésképpen jó és 19 Hedges, Ch., Empire of Illusion, 33.
