Communio, 2013 (21. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 3-4. szám - Az Egyház szentsége - Kasper, Walter - Török Csaba (ford.): Kempis Tamás Krisztus követése című művének ökumenikus jelentősége

Kempis Tamás Krisztus követése című művének ökumenikus jelentése

43

már a reformáció előtt és anélkül is voltak megújulási mozgalmak, mint a rendi reformok és a reformrendek mutatják. Luther maga is az ágostonos remeték reform-ágazatához csatlakozott. Kempis Tamás is egy ágostonos kanonokrendi kolostorban élt, ahol a devotio moderna-t, vagyis az akkor modernnek nevezett jámborságot követték. Ágoston és a korabeli ágostonos reneszánsz összeköti mindkettőjüket. Ugyanez igaz Clairvaux-i Szt. Bernát reneszánszára is, akihez Luther gyóntatója és mentora, Staupitz által kötődött. Ugyanígy mindketten becsülték Johannes Taulert (t 1361), a késő középkori német misztika egyik legismertebb képviselőjét.7 Emellett a mindkét részről értékelt Német teológia című művet is - tévesen - Taulernek tulajdonították; Luther az ő neve alatt nyomtatta kis 1516-ban és 1518-ban.8 Még ha mindezek a befolyások Luther esetében reformátori fejlődése okán sajátos reformátori karaktert nyertek is, és Luther a későbbiek során inkább távolságtartó volt a misztikus hagyománnyal szemben,9 mégis jelen van egyrészt Luthernél, másrészt a devotio modema-nál és Kempis Tamásnál a Szentírás közös alapján állva számos fontos közös lelki gyökér és forrás, amelyek a korabeli helyzetben reformra és megújulásra ösztönöztek.

Mi is volt ez a devotio modema?10 Kempis Tamás már korán megismerkedett vele; mint alperjel és novíciusmester Agnetenberg kolostorát ennek a jámborsági mozgalomnak az egyik központjává tette. Ez egy laikus mozgalom volt, amely egy a laikus életállapotnak megfelelő lelkiséget keresett. Alapítója, Gerhard Groote (t 1384) nem volt pap, hanem diakónus. Bűnbánatra hívó prédikációkat tartott a papság elvilágiasodása és a konkubiná- tus, a lanyha rendi fegyelem, a jámborság külsődlegessé válása ellenében. Kempis Tamás később hasonlóképpen kritikát gyakorolt a korban kiüresedetté vált alapítványokkal, ereklyetisztelettel és zarándoklással szemben (I, 23; IV, 30). Összességében a devotio modema összefüggött az Isten barátainak mozgalmával (és különösen is Jan van Ruysbroekkel).11 Bensődlegessé

7 Luther 15616-os oldallagos megjegyzéseit Taulerhez Id. WA 9,97—103.

8 Luther előszava az 1518-as kiadáshoz: WA l,378k. Magyarul: Frankrufti Névtelen, Német teológia, Kairosz, Budapest 2005.

9 Ehhez a sokat vitatott kérdéshez Id. Iserloh, E., Martin Luther und der Aufbruch der Reformation (1517-1525), in Handbuch der Kirchengeschichte, Bd. IV, Freiburg i.Br. 1967, 36-44; Lep- pin, V., Martin Luther, Darmstadt 2006, 107-117.

10 Vö. Iserloh, E., Die Devotio modema, in Handbuch der Kirchengeschichte, Bd. I1I/2, Freiburg i.Br. 1968, 516-538; Brouette, É.-Mokrosch, R., an. Devotio modema, in TRE 8 (1981), 605-661; Janowski, H. N. (szerk.), Geert Groote, Thomas von Kempen und die Devotio modema, Olten 1973; Grundler, O., Devotio modema, in Geschichte der christlichen Spiritualität, Bd. 2: Hochmittelalter und Reformation, Würzburg 1995, 188-204.

11 Vö. Iserloh, E., Die deutsche Mystik, in Handbuch der Kirchengeschichte, Bd. III/2, Freiburg i.Br. 1968, 469-479; Rapp, F., art. Gottesfreunde, in TRE 14 (1985), 98-100.