Communio, 2013 (21. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 3-4. szám - Az Egyház szentsége - Vaz, Armindo dos Santos - Török Csaba (ford.): "Legyetek szentek, mert én, az Úr, a ti Istenetek,szent vagyok" - A szentség a Biblia értelmezésében

„Legyetek szentek, mert én, az Úr, a ti Istenetek, szent vagyok”

35

Ami legfőképpen jellemzi a keresztény kinyilatkoztatást, s vonzóvá teszi azt, nem más, mint Isten önközlése az emberekkel. O egy értünk való Isten; ezért is nevezhetjük szeretetnek. Ez az önközlés legszembeszökőbb módon megtestesülésében valósult meg. Szentsége is emberré lett, és fel akarja venni magába a mi emberségünket, és át akarja azt alakítani Istennek ezzel a legsajátosabb tulajdonságával. Részt akar kapni az életünkből. Ennek következtében többé már nem élhetünk úgy, mintha ő nem lenne. Az emberré válás távlatában szent mivoltunk valóságos és lehetséges lesz.

3. MEGÉLNI A SZENTSÉG AJÁNDÉKÁT

Az Újszövetség úgy tekint a keresztény szentségre, mint valamire, ami már adott, de még nem teljességgel elért és elsajátított. Valami dinamikusról van szó, egy hivatásról: „Üdvözlöm Rómában mindazokat, akiket az Isten szeret, és a szentségre meghívott” (Róm 1,7); „Isten korintusi egyházának, a Krisztusjézusban megszentelteknek, a meghívott szenteknek” (lKor 1,2).

Pál megkülönbözteti a szentséget (hagioszüné), az állapotot, amelyben a hit által megigazult van („Tegye állhatatossá szíveteket, hogy feddhetetlen szentségben állhassatok Istenünk és Atyánk elé” - 1 Tessz 3,13), és a meg- szentelődést (hagiaszmosz), azt a folyamatot, amely elvezeti a hívőt a beteljesült szentségre, s amelyet a Szentlélek működése vált ki („Az az Isten akarata, hogy megszentelődjetek” - ITessz 4,3.7).

Ez a terminológiai megkülönböztetés megfelel a páli etika alapelgondolásának: a keresztényeknek azzá kell válniuk, amik már most is: „A békesség Istene szenteljen meg benneteket, hogy tökéletesek legyetek” (ITessz 5,23). Ebből gyümölcsöző feszültség fakad. Egyrészt „mindenki, aki Krisztusban van, [már] új teremtmény” (2Kor 5,17):

Vagy nem tudjátok, hogy akik Krisztus Jézusban megkeresztelkedtünk, az ő halálában keresztelkedtünk meg? A keresztségben ugyanis eltemetkeztünk vele együtt a halálba, hogy miként Krisztus az Atya dicsősége által feltámadt a halálból, úgy mi is az élet újdonságában járjunk. [...] Hiszen tudjuk, hogy a régi embert bennünk [már] keresztre feszítették vele együtt [...] Ezért tekintsétek magatokat is úgy, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek Jézus Krisztusban (Róm 6,3-11).

Ti levetettétek a régi embert szokásaival együtt, és felöltöttétek az újat, aki állandóan megújul Teremtőjének képmására a teljes megismerésig (Kol 3,9-10).