Communio, 2013 (21. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3-4. szám - Az Egyház szentsége - Vaz, Armindo dos Santos - Török Csaba (ford.): "Legyetek szentek, mert én, az Úr, a ti Istenetek,szent vagyok" - A szentség a Biblia értelmezésében
30 Armindo dos Santos Váz mutat; egyfajta Istenhez tartozást jelöl, ahogyan például az ember tagja egy családnak. A későbbiek során apránként a szent fogalma erkölcsi értékkel is megtelik, olyannyira, hogy a „szentnek lenni” egyenértékűvé válik a „szent életet élni”-vel. Isten szentségének a megismerése következtében Izrael megérti, hogy az isteni, személyes Te forrása annak a követelménynek, miszerint az embernek a jó szolgálatába kell állítania az életét, ahogyan ez megfelel Isten akaratának, amely egy „szent törvényben” (Róm 7,12; vö. Kiv 20) kifejezésre jut. A szent megtapasztalása, amely kapcsolatot hoz létre az ember és a legfönségesebb Isten között, ahhoz vezet, hogy ez az ember azt akarja, amit hite Isten akarataként ismer fel. Ilyen következtetésre bukkanunk már a Lev 22,31-32-ben is, ahol Isten szájából hangzik el: Tartsátok meg parancsaimat és éljetek szerintük. Én vagyok az Úr. Ne szentségtelenítsétek meg szent nevemet, hogy szentnek bizonyuljak Izrael fiai között, én az Úr, aki benneteket is megszentellek. Ily módon beiktatódott a szentség fogalmába az erkölcsi tökéletesség. Amikor aztán az Isten által kiválasztott népet „szent nemzetségeként kezdték jelölni, akkor ez a kifejezés már nem csak „a kimondhatatlan misztérium terébe való beengedettséget” foglalta magába, hanem „az Isten lényegének megfelelő magatartással való élet” szempontját is. A próféták is hozzájárultak a szent fogalmának ilyen értelmű átalakulásához, amennyiben hangsúlyozták annak etikai dimenzióját. Erre azonban még nem került sor a prófétaság korának a kezdetén. Amikor Izajás próféta szert tett a Templomban Isten szentségének lenyűgöző tapasztalatára („Szent, szent, szent a seregek Ura, Istene”), akkor ezzel egyidejűleg s ezzel szemben felfedezte önnön tisztátalanságát is: ,Jaj nekem, végem van, mert tisztátalan ajkú ember vagyok, és tisztátalan ajkú nép között élek, mégis szememmel láttam a Királyt, a Seregek Urát” (íz 6,5). A próféta által látott Isten lényegi ismertető jegye a szentség, amely megbabonázza és tiszteletre indítja. Az „Izrael szentje” (q'dos-Israel) kifejezés, amely újra meg újra feltűnik Izajásnál, és igen jellemző Istenre való utalásai szempontjából,4 egyrészt Isten misztériumára mutat rá, másrészt ennek közelségére Izrael történetében, illetve arra a vágyára, hogy az igazságosság valósuljon meg népe körében. Ez a kifejezésmód igen közel áll ahhoz, hogy a transzcendens immanenssé legyen. 4 íz 1,4; 5,19.24; 10,20; 12,6; 17,7; 26,6; 29,19; 37,23.
