Communio, 2012 (20. évfolyam, 1-4. szám)
2012 / 3-4. szám - Az Egyház katolicitása - Kasper, Walter - Török Csaba (ford.): A katolicitás mint krisztológiailag és penumatológiailag megalapozott egység a sokféleségben
6 Walter Kasper lisággal - az Újszövetségben még nem található meg az Egyház jegyeként.2 Mégis találkozunk vele már az igen korai hitvallásokban is (DS 2-5) és a Ni- kaiai első egyetemes zsinat (325) kánonjaiban (DS 127k). Innen került be a nikaia-konstantinápolyi nagy hitvallásba (381 - DS 150), amely minden keleti és nyugati egyházban a liturgia részévé lett. Az eredetileg keresztségi hitvallásként született apostoli hitvallás is vallja a minden nyugati egyházban elfogadott végső formájában a „szent katolikus Egyház” (DS 30) hitét. Mindezen hitvallási formák ősibbek, mint a később bekövetkezett szakadások, akár a keleti ortodox (V. század), az ortodox (XI. század), vagy a protestáns (XVI. század) egyházakról és egyházi közösségekről van szó. Ezek képezik a Szentírás utáni legerősebb köteléket, amely a különvált egyházakat ökumenikusán egybeköti és összetartja. A bibliai üzenet összefoglalását és mértékadó egyházi értelmezését jelentik. Ha feltesszük a kérdést, mit mond ki a katolikus jelző az Egyházról, akkor a vértanú püspöktől, Antióchiai Szent Ignáctól kell elindulnunk, aki a szmirnaiakhoz írt levelében (hagyományos da tálás szerint 117 előtt, más vélemények szerint a II. század közepén) elsőként alkalmazza azt. Ezt írja: „Ahol a püspök megjelenik, ott van a közösség (pléthosz), ahogyan ahol Jézus Krisztus van, ott a katolikus Egyház (katholiké ekklészia.)” (Smym 8, 2). Ignác ezzel azt akarja mondani, hogy a konkrét helyi egyház, melynek feje a püspök, a katolikus Egyház megjelenítése, amely mindenhol ott van, ahol Jézus Krisztusra hallgatnak (vö. Ef 6,2). Az Egyház végső soron Krisztus okán katolikus; benne jelent meg Isten a maga teljességében (pléróma) (vö. Kol 1,19; 2,9). Ez olyan fogalom, amelyet bizonyos értelemben vehetünk a katolikussal egyenértékűnek a Bibliában. Ez a krisztológiai teljesség a püspök által vezetett helyi egyházban van jelen. Ily módon úgy a krisztológiai megalapozás, mint a püspöki alkotmány a kezdetektől fogva hozzátartozik az Egyház katolicitásához. Ezek az Ignácnál még csak megemlített összefüggések Polikárp vértanúaktájában 160-ban már egyértelműen kifejezésre jutnak. A beszámoló „a szent katolikus Egyház minden helyen lévő minden közösségéhez” (Előszó) intézett levél formájában íródott meg. Minden az egész földkerekségen szétszóródott közösség (8,1) katolikus, mivel egyetlen Pásztoruk van, Jézus Krisztus, aki a katolikus Egyház pásztora (19,2). Hasonló módon Polikárpot a szmir- nai katolikus egyház püspökének nevezi a szöveg (16,2). A katolikus Egyház2 Hahn, A.-Hahn, G. L., Bibliothek der Symbole und Glaubensregeln der alten Kirche (1897), Olms, Hildesheim 1962; Kelly, J. N. D., Altkirchliche Glaubensbekenntnisse. Geschichte und Theologie, Vandenhoeck & Ruprecht, Göttingen 1972.
