Communio, 2012 (20. évfolyam, 1-4. szám)
2012 / 3-4. szám - Az Egyház katolicitása - Fouilloux, Étienne - Török József (ford.): A katolicizmus Franciaországban és Nyugat-Európában XII. Piusz pápától XVI. Benedek pápáig
A katolicizmus Franciaországban és Nyugat-Európában... 73 1. NYUGTALANSÁGOK Azért lehet jogosan többes számot használni, mert az 1950-es évek végén és a hatvanas évek elején kettős nyugtalanság figyelhető meg katolikus körökben, egymással ellentétes oldalon. Noha mindkét nyugtalanság epicentruma Franciaországban van, maga a jelenség a Hexagon határain túl is észlelhető. Az integrizmus - ami a német megszállókkal való francia kollaboránsok által nyújtott támogatás miatt szalonképtelenné vált Franciaországban és Belgiumban - új erőre támadt a gyarmattalanítás elleni harcban. A politikai színtéren szélsőjobbnak számítók az integrizmustól ideológiai fegyverzetet kaptak, katonai és polgári személyek egyaránt, Algéria továbbra is francia fennhatóság alatt tartásához. A katolicizmusnak a nemzeti gondolattal való szövetkezése Franco tábornok Spanyolországából merített ihletet, aki, miután védelmet nyújtott a belga Léon Degrelle kollaboránsnak, számos, Algériából távozni kényszerült francia aktivistát befogadott az 1960-as évek elején. Vallási téren az integrizmus a Jean Madiran (Maurras híve) által alapított Itinéraires folyóirat hasábjain hevesen támadta a francia katolicizmus merész próbálkozásait. A püspököket irritálta, hogy az integrista körök bírálni merészelték óvatos politikai állásfoglalásaikat és lelkipásztori nyitásukat- nyitottságukat. Az integrizmus képviselői szívesen hivatkoztak Róma általi megtámogatottságukra még Xll. Piusz halála (1958) után is. A Pensée catho- lique és a Vérbe folyóiratok örvendeztek Roncalli bíboros pápává választásának, aki párizsi nuncius korában irántuk jóindulatú támogatásról tett tanú- bizonyságot.12 Az integristák 1962-ben politikai vereséget szenvedtek, az V. Köztársaság bíróságai pedig hajszát indítottak ellenük. Közülük néhányan fegyverrel akarták megdönteni az államot, mások visszavonultak a vallási terepre. A püspököktől elutasításban részesültek, s még nagyobb volt csalódásuk XXIII. János pápa és az általa egybehívott zsinat irányváltása miatt, ami az Egyház életében bekövetkezett. Az irányváltást sokan fejlődésnek tartották. Mgr. Lefebvre érsek Róma-ellenes lázadása soha nem öltött volna olyan méreteket, ha nem élvezte volna az integrista körök támogatását, amelyek az Egyház kebelén belüli bármiféle újítással szembe szálltak. A közvélemény felé ők értelmezték az eseményeket, kész eszköztárral látva el az érsek köré csoportosuló egyháziakat. Az a nyugtalanság, amely a nyugat-európai katolicizmus „haladó” szárnyát jellemezte, ezzel éles ellentétben állt. Nagyon valószínű, hogy még Fran12 L. J. Lefévre, „Sa Sainteté Jean XXIII”, in: La Pensée catholique, n 57-58. 1958 (5-6), p. 1-5.
