Communio, 2012 (20. évfolyam, 1-4. szám)

2012 / 3-4. szám - Az Egyház katolicitása - Török Csaba: Katolicitás és új evangelizáció

Katolicítás és új evangelizáció

65

ban keresendő, ahol az Isten útja és az ember útja Jézus Krisztus konkrét történelmi személyében eggyé vált. így lehet a két út egyszerre „legfontosabb” és „elsődleges”.

Hogy a fentiek ne váljanak flatus vocis-szá, szükséges, hogy saját kultúránk, helyi egyházi valóságunk keretébe helyezve értelmezzük küldetésünket. Számunkra az új evangelizáció jelenti ezt a nagy és kivételes feladatot, amelyben - ha a fenti kettős hűséget megőrizzük - kitapinthatóvá válik az egyetemes Egyház katolicitása. Ellenben ha vonakodunk a feladattól, késedelmes szívűekké, érzéketlenekké válunk, akkor a mi lelkünket nyomja az ajándékba kapott katolicitás eltékozlásának súlya.

4. ÜJ EVANGELIZÁCIÓ - KATOLIKUSÁN

A tanítóhivatal több dokumentumban is foglalkozott az új evangelizáció témakörével. A Christifideles laid kezdetű enciklika 34. pontjában alapos ösz- szefoglalást és feladat-meghatározást találunk. Világossá válik, hogy itt nem a még pogány nemzetek megkereszteléséről van szó, hanem arról, hogy az egykor már kereszténnyé lett „emberi közösséget mindenütt újból keresztény szellemmel kell átitatni”.

Miként teljesülhet ez? Az egyén szintjén II. János Pál szól arról az állandó és nem változó evangélium követelményről, hogy Krisztust mindannyian fogadjuk be emberségünkbe, s mindennapos dolgainkat hozzuk ővele összhangba. Tulajdonképpen a szüntelen megtérésről s a hitből fakadó életről van itt szó.

A helyi egyházak szintjén elvárás egyfelől „az egyházi közösségek keresztény szervezetének megújulása”, másfelől „az érettebb egyházi közösségek létrehozása” (CL 34). Mit takar mindez? Minden keresztény közös apostoli szolgálatát az evangélium hirdetésére (a világiak nagyobb fokú elköteleződését, szolgálataik megbecsülését az egyházi életben, felelősségvállalást), illetve a felszínességen, a megszokottságon, az intézményességen és a rutinon túlmutató közösségi életet, ahol „fölragyog a hit, és teljes egészében megvalósul a Krisztus személyéhez és evangéliumához való ragaszkodás, a szentségi találkozás és közösség Ővele, és a szeretetben és szolgálatban bontakozó élet” (uo.). Egy ily módon átalakuló Egyház lesz képes minden ember felé hitelesen meghirdetni az üdvösség evangéliumát (vő. CL 35).

Ezek az útmutatások teljes összhangban állnak XVI. Benedek pápa Porta fidei kezdetű motu propriójának buzdításaival, amelyeknek alapján a Hit- tani Kongregáció Javaslatokat állított össze a Hit évének megölésével kap