Communio, 2012 (20. évfolyam, 1-4. szám)
2012 / 3-4. szám - Az Egyház katolicitása - Pottmeyer, Hermann J. - Török Csaba (ford.): Párbeszédstruktúrák az Egyházban és a II. Vatikánum communio-teológiája
Párbeszédstruktúrák az Egyházban és a II. Vatikánum communio-teológiája 45 össze azzal a szeretettel, amely az összetartást, az egyetértést és a békét sugallja az Egyházban. Könnyen átalakítja a párbeszédet vitává, vitatkozássá, ellentétté, ami sajnos még mindig kellemetlen jelenségként fordulhat elő!” (ES 119). Itt valamiképpen kiterjesztésre kerül a párbeszéd fogalma, úgyannyira, hogy inkább kegyesen bebiztosított beszédről kellene szólnunk. Akármeny- nyire is helytálló figyelmeztetése, mégis figyelemre méltó, hogy ugyanaz a pápa, aki a modern embernél igen helyesen elismeri „érettségét... a gondolkodásra, beszélgetésre és a párbeszéd méltó fenntartására”,2 nem ismeri el ugyanezen érettséget az együtt gondolkodásra és szólásra a katolikusok esetében az Egyházban, jóllehet ők is csak modern emberek. Ezt a még mindig uralkodó klerikális mentalitás számlájára írhatjuk, amely előszeretettel tekinti a világiakat „szerető gyermekeknek”. Ez a szemléletmód napjainkig megfigyelhető az Egyházon belüli párbeszéd terén. 3. A ZSINAT A PÁRBESZÉDRŐL VI. Pál kezdeményezésének hála, a párbeszéd vezérszavává lett a zsinatnak és kulcsszavává az Egyház modern világgal való újszerű kapcsolatának. Pár szót a zsinati szóhasználatról: egyes helyeket kifejezetten a tulajdonképpeni értelemben vett párbeszédről van szó, amely felhív a kölcsönösségre. Gyakran általánosságban a beszéd ( colloquium) kifejezést alkalmazzák, ez lehet alternatív vagy a kölcsönösséget elgyengítő szóhasználat. A mai világgal folytatott párbeszéd céljának szentelik az egész Gaudium et spes lelkipásztori konstitúciót. Itt kifejezetten „kölcsönös párbeszédről” (mutuus dialógus) van szó (GS 40). Alapja az emberek Isten előtti és egymás közötti testvérisége, akiket közös érdekek és feladatok, valamint a békés és igazságos világrend kapcsol egybe (GS 21; 90). Ismert a konstitúció kezdő mondata, amely mindezt kifejezésre juttatja: „Az öröm és remény, a gyász és szorongás, mely a mai emberekben, főként a szegényekben és a szorongást szenvedőkben él, Krisztus tanítványainak is öröme és reménye, gyásza és szorongása” (GS 1). Leggyakrabban az Unitatis redintegratio kezdetű, ökumenéről szóló dekrétumban fordul elő a párbeszéd fogalma, mégpedig tulajdonképpeni értelmében. Ugyanis világosan kimondásra kerül, hogy az ökumenikus párbeszéd 2 Vö. Le dialogue possible. Paul VI et les cultures contemporaines (szerk. Archetti, G.), Querinia- na, Brescia-Roma 2007.
