Communio, 2012 (20. évfolyam, 1-4. szám)
2012 / 1-2. szám - A család - Scola, Angelo - Török Csaba (ford.): A gyermek személyének származása
12 Angelo Scola bíboros a drámaiság, amely minden emberi kapcsolatban jelen van, kifejezetten elmélyülné válik az atya/anya-gyermek kapcsolatban. Itt oly erős a kötelék, hogy az a benyomásunk támad: ha a másik - a gyermek - elvész, vele veszek én is - anyaként vagy apaként. Ilyenkor felerősödik a kísértés, hogy önmagunkhoz szabjuk a gyermeket, saját személyiségünk egyfajta meghosszabbításává tegyük őt. A keresztény közösségekben az apák és az anyák állandó nevelési közegre találnak, hogy így szembenézhessenek ezzel a kísértéssel. Az Egyházban ugyanis hatalmas szabadság-tapasztalásként élhetjük meg gyermekségünket, s ezáltal biztos út nyílik előttünk ahhoz, hogy gyermekeiknek szabadságot ajándékozó apákká és anyákká váljunk. Példaértékű módon mutatja meg ezt nekünk Jézus rendkívüli kezdeményezése küldetésének legmagasz- tosabb órájában.27 A kereszt alatt Jézus újfajta kapcsolatot hoz létre Mária és János között. Egy új rokonságot alapít meg, amely nem a testben és a vérben gyökerezik, hanem Jézus szűzi testének a halálos odaajándékozásában”,28 amely test a feltámadásra van szánva. A test és a vér rokonsága egyáltalán nem kisebbedik, hanem felvételt nyer és kitágul a Krisztusban való új rokonságban: a közösségben (a communio personarumban). Keresztényként élni nem mást jelent, mint felmutatni ezt az új rokonságot. Annak elismerése, hogy „fiák vagyunk a Fiúban”, megtanít az elszakadásban való birtoklásra,29 amely - miközben felmagasztalja az ént - megengedi a másiknak, hogy valóban másmilyen legyen. Képessé tesz egy olyan szeretetre, amely megszabadít, és megnyeri azt a csatát, amely nap mint nap szeretetre kötelez minden emberi lényt: a szolgaság legkifinomultabb formája, az érzelmi szolgaság elleni csatáról van szó. A gyermek származása - a házasság misztériumának nézőpontjában - elvezet a szép szeretethez. Gyermeknek lenni, hogy szülők lehessünk: ez valóban a szeretet egyik csúcsa. Ez az a tapasztalat, amely ragyogó fénnyel sugárzik Máriából. A nagy költővel, Daniéval így szólíthatjuk meg őt, egyetlen egyszerű és mély értelmű verssorba összefoglalva a keresztény hagyományt: „Óh, szűz Anyánk, leánya ten Fiadnak”.30 Fordította: Tűrök Csaba 27 Vö.Jn 19,25-30. 28 Balthasar, H. U. Von, Teodrammatica, vol. 4, Jaca Book, Milano 1986, 406. 29 Vö. Giussani, L., II tempo e il tempio, Rizzoli, Milano 1995,11-35. 30 Paradiso, XXXIII, 1 (Babits Mihály ford.).
